Hárshegyi Piroska: Kereskedők Sallában 2. (Zalalövő öröksége 4. Zalalövő, 2006)

hoz is. A már említett Vindolandatáblákon egyértelműen olvasható, hogy a katonai ellátáshoz a borokat (acetum, vinum), a halszószokat (elsősorban murid), olajat {oleum) és olivát (plivae) napi rutinnal szállították a táborlakókhoz. A drágább égeikumi borokat, a jobb minőségű garumot és az egzotikusabb gyümölcsöket természetesen elsődlegesen a magasabb rangú tisztek, parancsnokok és a kereskedelem lebonyolításában részt vevő kereskedők engedhették meg maguknak. Ők tudták megszervezni ezen termékek behozatalát. Salla esetében a szállítmányok útvonala adott volt: a Borostyánkőút AquileiábéA indult, a város erre az útvonalra települt rá, és élt a katonaság távozása után is. A Mediterraneum számos pontjáról futottak be a szállítmányokkal megrakott hajókAquileiába. Pannoniába ezen a közvetítő lerakaton keresztül jutottak el az amphorak istriai és baeticax olajokkal, égeikumi és észak-itáliai borokkal, hispániai halmártásokkal, itáliai olivávA megtöltve. Amphorákból álló szeméthegyeket minden nagyobb kereskedelmi központ mellett találunk, hiszen a kikötőkben gyakran újra széttöltve, kisebb mennyiségekben adták el a vízi úton érkező szállítmányokat. Magának az adás-vételnek a pontos menete azonban nem ismert. Bizonyos amphora-típusokon gyakran találunk bélyegeket, amelyeket kiégetés előtt nyomnak bele a még puha agyagba. Mint már fent említettük, a termelő nagybirtokok (bor, olaj) - ahogy arról néhány egyiptomi, papiruszra írt szerződésből is kiolvasható - gyakran maguk készíttették a csomagolóanyagot a vállalkozó fazekasokkal. E fazekasműhelyek felszerelését, ellátását a birtokosok a szerződésben vállalták, cserébe a fazekasnak és segédeinek, adott határidőre, adott mennyiségű amphorát kellett legyártaniuk. Ezeket a nagybirtokokat általában vilicusok (gazdatisztek) irányították a földbirtokos utasításai alapján. Ezért előfordul, hogy míg a birtokos pecsétje többé-kevésbé változatlan, a mellette található vilicusi bélyegző változik (mint a Laekanius Bassus-család esetében). Ilyen bélyegek előkerültek Sallából is. Legszebb példájuk az i. sz. 1. sz. második felére keltezhető töredék, amelyen C(AIVS) LAEK(ANIVS) B(ASSVS), a birtokos, és CRESCENS, a vilicus bélyegzője is látható egy Dressel 6B típusú amphorán. Ismerünk Sallából több olyan bélyegzőt is, amely egyelőre nem köthető konkrét birtokhoz, vagy intézőhöz, de ismerjük párhuzamaikat. Ilyenek Sallából a FEL.TVR, FELIX.PET és APHORVS-bélyeggel ellátott töredékek, amelyek Tiberius-Hadrianus közötti időszakra keltezhetőek. A termelés és a kereskedelem egy másik aspektusába engednek bepillantást az amphorákra vörös vagy fekete festékkel írt feliratok.