Gabler Dénes: Kereskedők Sallában 1. Comenrcianti Di Salla 1. (Zalalövő öröksége 3. Zalalövő, 2005)

mékeinek választékát találhatta. Azt, hogy egy-egy edénybolt milyen árut tartott, a felvásárlói árak, a szállítás lehetőségei és költségei, a már megszokott, kiépített kapcsolatok hálózata, az újonnan alapított műhelyek kínálata, esetleges újdonságai, a vásárlórétegek igényei, lehetőségei egyaránt befolyásolták. A leletanyagból sok esetben arra is következtethetünk, hogy a kereskedelem messzemenően alkalmazkodott az egyes piacterületek igényéhez. Erre az alábbi példát említhetjük: a Pannoniával szomszédos barbaricumban, az Alföldön jóformán sohasem található meg a lapos tányérforma az ún. Drag. 31 vagy Drag. 32 formájú catillus, ami az aquincumi, intercisai leletanyagban rendkívül gyakori, ugyanakkor a csonkakúp alakú csészeforma a Drag. 33 típusú acetabulum aránya jóval felülmúlja valamennyi Pannoniában található lelőhelyét. Figyelemreméltó azonban, hogy még ebből is csak a kisebb méretű, nyilván olcsóbb, könnyebben szállítható, egyszerre nagyobb mennyiségben gyártható variánsokat találhatjuk. Emellett a barbaricumi anyagban feltűnően magas az olyan westerndorfi és pfaffenhofeni sigillaták száma, amelyeket mindössze egyetlen motívummal díszítettek, esetleg valamilyen térkitöltő elemmel párosítva. A provinciákban - a műhelyek környékét kivéve - ilyen áru alig található. Ezek a pannóniai sigillata-forgalomtól is eltérő sajátságok arra engednek következtetni, hogy a kereskedelem számolt a barbaricumi piac speciális igényével (a tálformák helyett inkább csészéket vásároltak) és lehetőségeivel (azaz mindenből a legolcsóbb, legkisebb, leggyorsabban előállítható), és az ennek megfelelő árufajtákat szállíthatta az Alföld népeihez. Az edényboltok ott bizonyultak jövedelmező üzletnek, ahol helyőrség is állomásozott, ezekből ugyanis akár az egység megbízottjai, akár a katonák könnyen hozzájuthattak a kívánt árucikkekhez. A IMII. században valószínűleg ez az üzleti forma válhatott meghatározó jellegűvé, annál inkább, mert így a kereskedelem elérhette azt a katonasággal szorosan összefonódó, határmenti városi lakosságot is, amely jólétét éppen a hadsereg gazdasági erőforrásainak köszönhette. Nem véletlen, hogy a sigillata-leletek is elsősorban a táborok mellett kialakult ipari-kereskedelmi jellegű településeken, a vicusokban, canabaekbcLn koncentrálódnak, ott, ahol a katonák családja élt. Ennek megfelelően a II. század második felében, valamint a III. században már jóval kevesebb a sigillata magában a táborban, amit Pannoniában is számos esetben lehet megfigyelni. Az elmondottak abban foglalhatók össze, hogy a sigillatákat általában nem a manufaktúrák megbízottai juttatták el a fel-