Gabler Dénes: Kereskedők Sallában 1. Comenrcianti Di Salla 1. (Zalalövő öröksége 3. Zalalövő, 2005)

(octavo) volt, ami egyes árufajták elterjedési területét döntően befolyásolta. A korai dél-galliai kerámia pl. nem terjedt el az illyricumi vámterület határán (az Inn folyón) túl, míg a korabeli (Claudius-Flavius kori) itáliai áru ettől nyugatra hiányzik. A vámmal a két nagy hadseregcsoport, a rajnai és a Duna-vidéki zökkenőmentes ellátását akarták biztosítani, a párhuzamos rendelésekből adódó esetleges áruhiányt kiküszöbölni. Ezt a távolság arányában növekvő árkülönbséget a pannóniai temetők sigillata mellékleteinek alacsony száma is elárulja. A drága sigillatát nem szívesen tették sírba a halott mellé, holott a temetkezési szokás a halott „megvendégelését" előírta. Míg a Rajna-vidéken vagy Gallia Belgicában nem ritka, hogy teljes sigillata-készletet tesznek a sírba, tartományunkban - leszámítva az amúgy is gazdagon mellékelt noricumi, nyugat-pannoniai halomsírokat - sigillatát aránylag ritkán találunk temetőfeltárás során. Sokszor még a Borostyánkő út menti romanizált városok: Savaria vagy Scarbantia temetőiben is csak elvétve található egy-egy sigillata edény Ez a régészeti jelenség az árviszonyok egyfajta vetülete. Nem ritka az sem, hogy már törött tálat tesznek a sírba akkor, amikor a pannóniai gyártmányú edénytípusokat épen találjuk az együttesekben. Az áru útjával kapcsolatban nyitott az a kérdés is, hogy vajon a kereskedő, aki a fazekasműhelyből átveszi az árut, közvetlenül juttatja-e el a fogyasztóhoz, ahogy arra az említett mainzi felirat utalt, vagy a nagykereskedőtől másik árusító közbeiktatásával került az edény a vásárlóhoz? A svájci Eschenzben, a hollandiai Nijmegenben, a britanniai Corbridgeben és Wroxeterben talált raktárleletek edényboltok létezésére engednek következtetni. Itt árusították a sigillatákat is. A legismertebb raktárlelet Pompejiben került elő: egy dél-galliai dombordíszes sigillatákkal tele láda, amelyet, mielőtt még kibonthatták volna, a várossal együtt eltemetett a Vezúv hamuesője Kr. u. 79. augusztus 24-én. Hozzánk közelebbi raktárleletre bukkantak Brigantiumban (Bregenz), Cambodunumban (Kempten), Burghöfében és Gautingban. Az edénykereskedők raktárai valószínűleg az üzlet mellett lehettek. Többnyire fából építették ezeket, s bennük az edényeket fapolcokon raktározták méret és típus szerint. Nem valószínű, hogy ezek az üzletek közvetlenül a manufaktúrából rendelték a készletet, bár az aquincumi edénybolt esetében korábban felmerült egy olyan vélemény, hogy csupán egy gyár lerakata volt, ahol a közép-galliai Lezoux termékeit árusították. Kiderült azonban, hogy az aquincumi edényboltban - ha csekély mennyiségben is - rajnai árut is lehetett vásárolni; az árusítóhelyen tehát a fogyasztó egymással versengő műhelyek ter-