Kőfalvi Csilla - Redő Ferenc: Fazekasok Sallában. Pentolai di Salla (Zalalövő öröksége 2. Zalalövő, 2004)

A kemencék leírása A

feltárt kemencék közül több olyan van, amelyek azonos típusúak voltak, három olyat is találtunk azonban, amelyeket csak ezektől külön jellemezhetünk. Az azonos típusú kemencék legjobban leírhaté) darabja az Y4 mh. B/XVII szelvényében volt (5. ábra). Az ilyen kemencéket a nyers agyagba vágták bele, majd a kemence, és a kemence szájához csatlakozó, félig földbe mélyített futófolyosó fölé agyagos földköpenyt építettek, végül kiégették. A 140 cm-es égetőtér alatt - amelyben a kiégetésre szánt edényeket felhalmozták - 75-80 cm átmérőjű tűztér van. Ebben égették el a faanyagot. A tűztér szélein helyezkedik el a rostély hét nyílása. Ezek - a kemence oldalába öbölszerűen bemélyedő, legömbölyített téglalap alakú nyílások - bővítik ki a tűztérhez képest az égetőtér méreteit. A kemence tűztere és égetőtere között van a rostély lemeze, amelynek felszíne a talajszinttel kerül egy magasságba. A rostély közepén csak két lyuk van, amelyek az oldalsóknál sokkal kisebbek és lekerekített négyzet, vagy inkább kör alakúak. A fal menti rostélylyukakhoz képest szerény méreteik és formájuk a rostély lemezének stabilitását szolgálja. A hetedik szélső rostélylyuk, - amely a rajzon nem látható - a tűztér bejárata fölött helyezkedett el. így sokkal könynyebben beszakadt, mint a többi. A tűztérben nem volt olyan támasztó elem, amely a rostélyt tartotta volna. Annak stabilitása kizárólag a rostélylyukak elhelyezkedésére, és arányaira volt bízva. Maga a rostély lemeze 15-20 cm vastag. A tűztér bejárata íves, 30 cm magas, és legszélesebb részén 70 cm széles. A kemence felmenő falából csak 20-25 cm maradt egy szakaszon, de érzékelni lehetett a felmenő fal többszöri megújítását. A technológiának feltehetően része volt a kemence felépítményének többszöri elbontása, majd újjáépítése. Az égetés során az agyagban kémiai változások mennek végbe: a fatüzeléses kemencében 500700 °C hőmérsékletnél elégnek a szerves anyagok, a karbonátokból eltávozik a szén-dioxid, kialakul az égetési szín. A nagyjából 1000 °C-ig emelkedő hőmérséklet eredményeképpen az agyag elveszti a kémiailag kötött vizet, s a különböző agyagfeleségekből egymástól eltérő tulajdonságú cserepek lesznek. Oxidáló égetés során az égetőtér tetejét nem zárják le hézagmentesen, és így a tűz oxigén-dús levegőhöz jut. A tárgyak vörös színűre égnek a kemencében. Redukciós égetéskor az utolsó égetési fázisban a kemence kivezető nyílását agyaggal légmentesen betapasztják. A művelet