Kőfalvi Csilla - Redő Ferenc: Fazekasok Sallában. Pentolai di Salla (Zalalövő öröksége 2. Zalalövő, 2004)

ten kutatni, mint ahogyan arra a kemence-bokor esetében módunk volt, azt mégis megállapíthatjuk, hogy ezeken a lelőhelyeken nem lehetett olyan intenzív fazekasipar, mint az Y4 munkahely C/XVIII szelvénye környékén. Ha megpróbáljuk jellemezni összefoglalóan azt a nagyobb területet, amely mindezeket a kemencéket magában foglalja, azt mondhatjuk, hogy az a településnek DK-i részén található, a várost ÉK-DNy irányban átszelő Borostyánkő úttól 100-200 m távolságban, a folyó partjához viszonylag közel (4. ábra). Az öt kemencét tartalmazó műhely közvetlenül a város határán, a legszélső, a folyóra merőleges utca mentén jött létre. Tőle K-re már nem voltak épületek a település életének egyetlen szakaszában sem, egyéb régészeti jelenségek is csak alig. Ha tehát feltételezzük, hogy a főút mentén, és főként annak a folyó átkelőhöz közel eső szakaszán voltak a település központjának középületei, gazdagabb lakóházai, akkor kézenfekvőnek tűnik a tárgyunkhoz tartozó területet iparos negyedként értelmezni, amelynek fő szükséglete volt a víz közelsége és a zökkenőmentes közlekedés, de nem kellett, sőt - tűzvédelmi okokból - nem is volt tanácsos a városközpontban lennie. Nem tudhatjuk, hogy az a patak, amely jelenleg közvetlenül a D munkahely ill. az Y3 munkahely mellett folyik el a Zala felé, a római korban is pontosan itt folyt-e? A domborzati viszonyok ezt nem teszik teljesen egyértelművé. Bizonyos azonban, hogy akkor sem lehetett számottevően messze ettől a két lelőhelytől, azaz az itt feltárt két magában álló kemencétől. Az Y4 munkahely C/XVIII szelvénye körül feltárt öt másik kemence azonban már messze esik ettől a pataktól, és a Zalától is. Ezért kutat ástak közvetlenül a műhely mellett, a kemencéktől alig néhány méternyire. Ezt a kutat tehát a fazekasműhely szükségletei hívták életre. A markomann háborúkig volt üzemben, és betöltésében sok más mellett megtaláljuk a műhely jellegzetes termékeit is, a szürke, bőszájú, egyfülű kancsókat, fedőket. A Zala folyó közelségének jelentősége az árucikkek terítésében volt, ami fazekasipari termékeknél mindig fontosabb a római korban, mint a közúti szállítási lehetőség. A vízi fuvarozás felhasználása még akkor is gazdaságosabb volt, ha több száz mérfölddel hosszabb utat kellett megtenni ily módon az árunak, mint közúton. Vízen ugyanis nem annyira energiaigényes a fuvarozás, és jobban kíméli a törékeny árucikkeket, kevesebb a veszteség. Salla fazekasai, lakóhelyük igényeinek kielégítése mellett, minden valószínűség szerint a Borostyánkő út menti településeket, és a Zalavölgy villagazdaságait is elláthatták termékeikkel.