Redő Ferenc: Katonák Sallában (Zalalövő öröksége 1. Zalalövő, 2003)

tájolása a csoporton belül azonos, egymástól azonban különbözik. A barakképület és az erődített kerítésfal irányítása néhány fokkal eltér az árokétól és a tőle DK-re eső gerendakonstrukcióétól (7. ábra). Ezt a különbözőséget alátámasztják a rétegtani megfigyelések is, amelyek több ponton rögzítettek a tárgyalt rétegen belül egymást fedő telepjelenségeket anélkül, hogy ezekhez külön járószint tartozott volna. A barakképület D-i sarkának és az ároknak az egymáshoz való közelsége egyértelművé teszi, hogy a kettő közül az árok a későbbi. A teljes területről 31 olyan érem került elő, amelynek helye pontosan meghatározható, és amelyek a település éremforgalmának kezdeteitől a Kr. u. I szd. közepéig keltezhetőek, valamint 26 olyan, amelyik 50 és 85 közötti. Az S és H munkahely Az eddig leírt objektumoktól valamivel messzebb, az S ill. H munkahelyen szintén találunk a fentebbiekkel egykorú településnyomokat. A rétegtani helyzetük alapján legidősebbnek minősíthető falak, - melyek közül a leghosszabb meghaladja a 25 m-t - támpilléres szerkezete horreumokra, magtárakra utal (RFiZ 1982-1983, 415. o. 5. jegyzet, és 427. o. 14. jegyzet.) (8. ábra). Mivel ez a kőépítkezési periódus itt a városi réteg alatt van, a magtár vélhetően szintén katonai építmény. Az épület különlegessége, hogy - ahol ez megfigyelhető - nem a helyben található gyepvasból (egy kavics- és vastartalmú, összecementálódott kőzet) épült, hanem dolomitból, vagy mészkőből, amit mindenképpen hozni kellett ide. (9. ábra). A képen látható falakat nem egyszerre építették. A korábbira ráépül a másik. A korai fal feltehetően csak lábazatként szolgált, kövei egyenes felszínt 8. Horreumok az S és H munkahelyen Horrea in sectors S and H