Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

ßaläkmiSz&mie látszik hamarosan, — külön fiókkolostort, valóságos remetetelepet létesítettek. Az 1211. évi összeírás, a tihanyi monostor egyházán és a leilei ősi Szt. Kelemen bazilikán kívül, mellékesen megnevezi Szent Miklós oroszkői egyházát, a monostor közelében barlangba vájt kis remeteség, perjelség apró barlangi szentélyét: „ecclesia Beati Nicholai de Horozcueh". Ez Erdélyi L. szerint nem egyéb, mint az alapítólevél „Petra" nevű helyén, Tihany-sziget EK-i szélén „köbe" vájt remetelakások kápolnája Pannonhalma monostorának — folytatja Erdélyi — már a XII. szd. közepe után. 1185 előtt, van ilyféle remetesége a Bakony szélén, Keresztáron s a XIII. szd. folyamán újabb remeteségei keletkeznek Oros apát idejében: a salaideáki perjelség és a somogyi Szt. Jakab-kápolna Bemete nevü magánya. Külföldön az ily remeteségek, perjelségek vagy prépostságok még korábbiak. Oroszkő fekvéséből — Erdélyi szerint — kitűnik, hogy az ittlakó tihanyi szerzetesek csupán a nagyobb lelki tökéletességet keresték, csak remeték akartak lenni, nem pedig gazdák, ügyvivők vagy lelkészek. IV. Kelemen pápa 1267. I. II. bullájában oltalmába fogadja Tihany monostorát, megerősíti birtokában először a monostor helyét, aztán a fiókját, az oroszkői remeteséget (cellám monachorum Vruzku). Az oroszkői perjelek egyszersmind a tihanyi konventnek is tagjai. A legelső, kit így említenek: „Salamon testvér, Szent Miklós oroszkői házának perjele" = „fratre Salomone prioré domus Sancti Nicolai de Vruzku". 1308 táján említi egy veszprémi káptalani oklevél az oroszköi Szent Miklós egyház és mellette a zalavári monostor szőlősi földjeit, amelyek Aszófő és Füred közt lenyúlnak a Balatonig. A tihanyi konvent 1312. IV. II.-én kelt oklevelében említik a tihanyi konvent tagjaiból fráter Miklós oroszköi perjelt is. 1322-ben is ő a perjel: „fratre Nicolao prioré de Orozku". A harmadik és utolsó ismét Salamon, 1329 júl. 8.: „fratre Salamoné, prioré Sancti Nicolai de Vruzku". Más helyen ezután nem is hallunk többé az oroszkői remetékről Erdélyi szerint is (p. 134) — hegy mikor szűnt meg e perjelség, arra nincs adat. Az 1390 táján készült Szent László-féle összeírás alapján sem fönnállását, sem megszűntét nem lehet biztosan tudni . . . Mindezek okmányokon alapuló, történelmi tények, amelyeket semmiféle ellentétes indulatú, vagy kevésbbé „tárgyilagos" okoskodás, rosszmájú, szinte a cinizmussal határos csipkelődés, — mint amilyent a bőbeszédű Eötvös Károly engedett meg magának a tihanyi remetékkel szemben — hiába próbál letagadni! Különben már Sági .János 1903-ban kellő értékére szállította le Eötvös Károly komolytalan eljárását. (A Balaton írásban és képben, p. 155—158.) Nem E. K.-t akarjuk cáfolni tehát akkor, amidőn a tihanyi Bemetelakások tudományos föltárásának székségességét, vagy sürgősségét hirdetjük annyi tudós és Balatonbarát régi óhajára, de ez már régi tartozása volt a Balaton vezetőinek. Ezek élén a M. kir. Balatoni Intéző Bizottság elhatározta az okleveles adatoknak ásatások útján való alátámasztását is. Elrendelte a barlangok föltárását, pontosabban a föld és sziklaomlásoktól eltemetett cellák szabaddátételét és a bennük remélt művelődéstörténeti anyag megmentését a balatoni kul-