Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. június / 2. évf. 11. szám
gáltatott. Ezek közül, mint legjellemzőbbet, közlöm gróf Festetics László (a nagy „György" fia) egyik 1821 július 19. kelt rendeletének adatait, amely elárulja, hogy a gróf egy-egy hajókiránduláshoz több ágyúst, agyúslegényt és tekintélyes mennyiségű municiót vitt magával. Ennek a „Rendelés"-nek 2. és 9. pontjában szószerint idézve ez áll: „A két hajóbéli ágyúkhoz 4 ágyús és 2 ágyús legény adatik; ezekbül Kürti és Knobloch mint ágyúsok és Nóvák, mint ágyús legény a kutterra, azután Zitzmann és Kaufman mint ágyúsok és Siitz, mint ágyús legény a nagy hajóra ... A különös consignatio mellett a Controllor kezéhez adatnak . . . a 300 ágyútöltés, a hozzájuk tartozandó raketlikkel". (Erre a tárgykörre vonatkozólag 1. még „Ki vitorlázott először a Balatonon?" c. a „Balatoni Szemle" 1942. évf. decemberi számában megjelent közleménynek a gróf Festetics György füredi hajókirándulására vonatkozó részét!) A Festetics-féle hajók ágyúiról, ágyúsairól, ágyúslegényeiről és löszerkészletéről való adalékok senkit se ejtsenek tévedésbe afTelöl, hogy itt valami támadó, vagy védekező intézkedésekről volna szó. Mert ezeknek a hajóágyúknak csupán az volt a rendeltetése, hogy jelezzék a hajónak valamely lakott helyhez való érkezését, továbbá, ezekkel adtak üdvlövést (szalvét!) és ezekkel köszöntek el. Sötét éjszakában, sűrű ködben lövéseikkel ezek az ágyúk pótolták a mai gőz- és motoroshajók gépi szirénáját. Helyes nyomon járt tehát dr. Csák Árpád, amikor érintett cikkében, fonyódi „legöregebb halászokra" való hivatkozással a következő magyarázatot adta: „A múlt század első felében, a Badacsony— Fonyód és Füred vidékén lakó parti birtokosok és víztulajdonosok nagy kedvelői voltak a vitorlás-sportnak. Minden vitorláshajó ilyen kis ágyúval volt ellátva s midőn a hajótulajdonos látogatóba ment valamelyik barátjához, a partraszállás előtt elsütötte az ágyúját. Ha azután a kastélyra felvonták a lobogót, ez azt jelentette, hogy a házigazda otthon van, partra lehet szállani. Ellenkező esetben a vitorlás látogató megfordította hajóját és továbbvitorlázott, megtakarítva a lehorgonyozás, partraszállás és hegymászás fölösleges munkáját és fáradságát. A kis ágyú egy ilyen vitorlás hajóról eshetett a Balatonba" . . . Mikor dr. Csák Árpád e sorokat papírosra vetette, még nem tudhatta, hogy pókhálós padlások poros aktáiban a Festeticsek balatoni hajózására vonatkozó XVIII. sz. végi és XIX. sz. eleji fontos adalékok rejlenek. Mert ha tudta volna, akkor cikkének befejező részét bizonyára így fogalmazta volna meg: a kis ágyú valószínűleg egyik Fcstetics-vitorláshajóról eshetett a Balatonba . . . Dr. Maclarassy László
