Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. január / 2. évf. 8. szám
fűtéses szerkezelnél kettős padlót látunk, a meleg levegő, amelyet egy külső fűtéssel hevítettek, szabadon áramlott a két padló kőzött. Az apszisnál megmaradt padlórész mutatja, hogy az alsó téglapadlóra rakott négyszögletes téglákból falazott oszlopok tartották a felső téglapadlót, amelyet azután vastag cementhez hasonló anyagú terazzo padló fedett. Ez a helyiség elsősorban kapta a meleget, mivel déli részén széles kemencenyilás közvetlenül a kettős padló közötti térbe torkollott. A kemence kívülről csatlakozott a fürdőhöz, ez a fűtőrész (praefurnium) nem volt külön helyiség, hanem a szabad ég alatt volt, legfeljebb valami féltetös faszerkezet védte a fűtőt az időjárástól. A széles fűtőnyílás gondosan ki volt tapasztva. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a IV. sz. helyiség elsősorban kapta a fűtést, akkor e helyiségben kell keresnünk a meleg légfürdőt (caldarium). A félköríves kis apszis valószínűleg egy kisebb melegvizes medencét zárt körül, mint ahogy ez más fürdőkben is megvan (natatio). Ebből a helyiségből feltétlenül át lehetett menni a szomszédos hosszú terembe, amelynek a közvetlen bejárata is volt az előszobából (II. sz.). Ez a helyiség fűtését a szomszédos teremből kapta, de csak egyik része volt alfűtéses szerkezettel ellátva. A padlózat nagy területen megmaradt, itt is, mint mindenütt, téglaporral festett rózsaszínű terazzo volt a padló. Ebben a helyiségben langyos meleg terjenghetett, ez volt a fürdő legkellemesebb helyisége (tepidarium). A helyiség padlója alatt téglából épített csatorna megfelelő eséssel szállította a vizet. Ez a csatorna a déli falnál ketté vált egyik ága, áttörve a szoba sarkánál a falat, a külvilágba nyílt és valószínűleg a környező kertet öntözte. A másik ág a helyiségtől elkülönített fülke falát törte át. Ennek a kis fülkének rendeltetését egy szélesebb szennyvízlevezető magyarázta meg, amely az épület eléli falát áttörte és az épületen kívül, valószínűleg egy emésztőgödörbe torkollott. A fülke vízöblítését pedig az említett csatorna egyik ága szolgáltatta. A fürdőhöz még egy kiugró helyiség tartozott, ennek célját nem tudjuk biztosan megmondani. (I. sz.). Bejárata a II. sz. helyiségből lehetett; ez a szoba is alfűtéses szerkezettel volt ellátva, sőt itt maradt meg legjobban a fütőszerkezet. Itt is kettős padló volt, csak a felső padló támasztása sokkal primitívebben volt megoldva, mint a többi helyiségben. A II. sz. szobához tartozó közös fal mellett téglából épített falak voltak a két padló között, a többi helyen vastag habarcsba rakott, ferdén elhelyezett lapos tetőfedő-cserepek támasztották a felső padlót. Belül ezek a cserepek, mind kormosak voltak az itt áramló füsttől. A padló nem ért egészen a szoba faláig, a kihagyott hézagban üres melegvezető téglák voltak beágyazva, ezekben is cirkulált a meleg levegő, fűtve a szoba falait. A négy szegletes, egymás mellé rakott melegvezető csövek külső oldala vastagon be volt vakolva. A helyiség, ha jól fűthető is volt, annyira távol volt a kemencétől, hogy izzasztó helyiségnek (sudarium) nem tekinthetjük. Lehetséges, hogy néhány heverővel a fürdőzők kényelmét szolgálta. A fürdő fűtését nyomon követtük, a vizet a közeli forrásból kapta. A bevezetés az előcsarnok egyik sarkán történt, átvezették a két nagyobb helyiségen és végül egy nyílással az épület ellentétes sarkán jött ki. Az alig tíz méterre levő forrás egy domb alatt fakad. Az ásatás idején még a forrás mellett egy kútkáva római köveit lehetett látni (1. kép). A
