Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. december / 1. évf. 6-7. szám
ßaläfbni S&mJÍe hallgatóival Ekkor már elég jól kivehető volt a templom alatti rész. A II. után egy III, helyiséget is találtunk, amely szintén a sziklába vájt kriptának bizonyult, mert jóllehet keleti szélének kis részét az omlás régen levitte, de a hajdan beletemetett ember csontvázának tekintélyes, bár porladozott részei „in situ" előkerültek, a törmelékben értéktelen mellékletekkel: rágcsáló (mókus?) állkapoccsal. A 185 cm. hosszú kriptaüreg 60 cm. széles Ny-—i részénél volt a koponya igen porladozó állapotban. Alája vánkosszerűen valami mag-féléből tekintélyes mennyiséget tettek, ami épségben maradt meg és a M. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás értesítése szerint bodza (Sambucus nigra) terméshéjának csontárjainak töredékei. A bodzabogyóval remetéink kétségtelenül éltek, de hogy miért tették vánkos gyanánt a halottjuk feje alá, nem tudom megmondani. Talán a görögkeleti rítussal lehet valamilyen kapcsolatba hozni? A lll-ik sz. kripta törmeléke között sok mindent találtunk. így előkerült onnét /cnőAó'-darab, egy nagyobb cserépfazék (belül zöldmázas, kívül párhuzamos körök) töredékei, bordás üveg 2 drb töredéke, sokféle cseréptöredék. A legértékesebb azonban egy B betűhöz hasonló csiholó acél. A Il-ik helyiségből került elő egy vörösréz lapocska is. Töredék lévén, rendeltetése nem állapítható meg. A templom déli tőszomszédságában végzett ásatás is eredménnyel járt, amennyiben itt egymásután kerültek napfényre a IV., V., VI., VII., VIII., IX. és X.-el jelölt helyiségek, melyek legtöbbjének elejét, a nagyobbik felét azonban az omlás már rég lepusztította. De így is megállapíthattuk a következőket: A IV. sz. fülke 140 cm. magas, 150 mély és 175 cm széles volt. Bal alsó sarkában tiizelő-padka volt, tűzhelynyomokkal és hamuval. Az V. helyiség 260x170 cm-es alapú volt és kb. 120 cm magas volt. Elejét a mellvéd-fal zárta el északi irányban. Fölötte volt a VI. helyiség 165 cm szélességben, 95 cm mélységben és 105 cm magasságban. Felső része félköríves volt, akárcsak a 80 cm magas és 165 cm széles VII.-nek is. A VIII.-ik erősen füstös-kormos kürtőszerű rész, a szerteheverő cserépedény-töredékek, mindenféle állati csontmaradványok, tűzhelynyomok és sok hamu, egy elég épen kikerült 26X25X25 cm nagyságú, gondosan permivörös homokkőből faragott mozsár, az itt is nagyobb halmazban megtalált sok bodzamag, azt igazolják, hogy itt volt a remeték konyhája és éléstára, de a sziklaomlás ezeket a helyiségeket is alaposan tönkretette. A kőmozsár kivájt (13x12) öblét is megrongálta az omlás. Mellette égetett mész, körüle égett, agyagos föld, sok hamu volt. Az V.-ből még többféle csonttöredék, edénycserép, tetőfedő (?)-csert lP> egy peremes tetőcseréptöredék jutott kezeink közé, a VI. sz. fülkéből egy téglavörösre égetett vizes korsó teljes füle, rajta még a szűk szájnyílás és a szívócsatorna is megvan. Bár e korsó aljának töredéke is megvan, sajnos, a legnagyobb része ennek is hiányzik. Néhány fölismerhetelenségig rozsdamart vasdarab mellett legértékesebb darabunk egy lapított hengeres madár (?)-csontból faragott kétlikú sip, a végéből egy 2 cm-es részecske hiányzik csak. Kétségtelen, hogy a remeték sípjel adásra használták, ha nem is celláik tájékán, de talán künn a szabadban. Még egy kisebb üvegedény öt töredék darabja érdemel említést.
