Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. május / 1. évf. 2. szám

ßalaknl Szemle A színház jeles tagjai közt volt Balogh István, Lendvay Márton és felesége Hivatal Anikó 1833-ban Füredről mentek Budára. 1837-ben, amikor a budai és a Komlóssy-féle társulat egyesült, Déryné Széppataky Róza is Füreden működött. Drámák mellett operák is kerültek színre. Déryné meg 1837-ben az augusztus 22-én megnyílt Nemzeti Színházhoz szerződött, amint naplója 305. oldalán megírja. Sok kedves epizód játszódott le a színházban — műsoron kívül is. Egyikét Újházi Ede — aki utóbb maga is többször vendégszerepelt Füreden — mondotta e!: Lendvay »Don Caesarde Bazano«-t játszotta, mintvendég. A III.felvonás börtön-jelenetében három ajtó látszik, egy középen is. Lendvay elrendelte, hogy minden ajtóhoz álljon valaki és tartsa be, hogy ki ne nyíljék. A középajtóhoz a direktor a korcsmáros fiát állította. Mikor az a jelenet következett, hogy Don Caesar sorra próbálja az ajtókat —amelyek mind zárva kell, hogy legyenek — és kétségbeesve rohan a középajtóhoz, mondván: — Zárva, zárva! Nem tudok szabadulni! — a korcsmáros fia nagy gráciával kinyitotta a középajtót: — Kérem Lendvay úr, tessék erre kijönni! A függönyt le kellett ereszteni, mert a nézőtér uniszono kacagni kezdett... 1878. februárius 18-ig állott az első füredi színház, aznap kezdték a lerombolását s a következő évben már a nagy Gyógyépület állt a helyén, de azon túl is még jókora területen. Viszont már akkor harminckét esztendeje állt a nyári színkör. Roboz István jegyezte föl, hogy gróf Zichy Ödön javasolta 1845-ben — Füred egyik legnépesebb szezonjában — a nyári színházat. »Belátták, hogy azon órák, melyeket sötét falak közt, izzasztó légkörben töltenek, habár a művészetnek és szellemnek vannak szentelve, az egészségre nézve elveszvék«. Ezért javasolták, hogy közadakozásból nyári színház épüljön. 1846-ban már állt is a kőfallal kerített színkör. Latabár E. színigazgató társulata játszott benne először. »Jó volt e színkör — jegyezte föl Roboz — akkor, midőn vihar nem jött, eső nem esett; de mihelyt az idő szeszélye a művészet és múzsák óráját ily véletlenekkel meglepte, azonnal pakkolni kellett a közönségnek; a játék félbeszakadt... Ismét visszavonult a közönség a régi színház zárt falai közé, míg a színkörben legfeljebb kötéltáncosok és kócrágók mulattatták az alsóbb néposztályt.« 69