Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. május / 1. évf. 2. szám

ßaiüfimi Sietnie kevésbé idegenek, de a merev formák mögött kényszerítve, bilincsekben húzódik meg az élet (alaprajz) követelménye. A régi klasszicizáló homlokzatok mögött igen egyszerű és a követelményekre nem gondoló, kis technikai kultúrájú ház húzódott meg. Ma a lakás sokkal bonyolultabb annál, hogy merev szimmetrikus, klasszicizáló homlokzatok mögött elférne. Van néhány történelmi forma is: pl. a falu házának formája. Ha az épület józan reális, a funkciót kielégíti, mindez idomulhat a falu házából kiérezhető formák felé, nem lesz idegen. Csak az a kérdés, hogy a falu formája, a házak zömöksége, nyomott kötöttsége, tájszerűsége illeszkedik-e a balatoni könnyed, vidám, nyári, levegős hangulathoz? A Balaton mellé hozott falu házaiban is az ember inkább az említett romantikus-szentimentális szellemet érzi. Végül megállapíthatjuk, hogy művészet és stílus szempontjából azok a kis házacskák értékesek, amelyek semmit nem akarnak, csupán jó egyszerű alaprajzúak, és gazdájuk rendszeretete látszik meg rajtuk* Tulajdonképpen magasabb követelményekre nincs is szükség. Mivel azonban a közönség szereti a díszítést, müvészkedést, mégis jó lenne ha ebben nem volna káosz. Ennek a kérdésnek a gyökerei messzire ágaznak el. Nem ismerjük még a felhasználható tradíciókat sem, a régi dolgok közül nem ismerjük még melyik idegen, melyik hazai, melyik egyéni, vagy típusos. Egyszerű, falusi és kisvárosi emlékeinkből keveset gyűjtöttek össze és közönség elé egyáltalában nem kerültek. A tudománynak tehát és a tanításnak volna itt feladata. Talán lehet újat is kitalálni, azonban míg az új stílussá csiszolódik, igen hosszú idő múlik el. Az újat igen kevesen értik és alkalmazzák, a közönség pedig nem ismeri. KÉRI GYULA 61