Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1944. április / 3. évf. 19. szám
Tihany gejzir-kúpjaí Hoffer András dr.: ,,A tihanyi félsziget vulkáni képződményei" címen hosszabb tanulmányt írt a Földtani Közlöny LXXIII. kötetének 4—9. füzetében (1943). A füzet most jelent meg, a cikkhez, sajnos, hozzá kell szólnunk. A cikk igen terjedelmes, a 375. oldaltól a 429. oldalig terjed. Túlnyomó nagy része a már eddig leírt és jól ismert dolgok ismétlése, nagyon kevés benne az új dolog, inkább csak megerősítése az eddig megállapított tényeknek. Hogy a tihanyi tufa-vulkánok nem voltak egyszerű sárvulkáiiok, azt már én is kimutattam az Akadémián megjelent értekezésemben*), de erre a szerző nem hivatkozik. Legnagyobb meglepetéssel és elkedvetlenedéssel olvastam azt az állítását, hogy a tihanyi gejzirkúpok nem gejzirkúpok, hanem csak közönséges melegforrás-üledékek. Ez meggondolatlan állítás. Olyan tekintélyek, mint id. Lóczg Lajos, Schafarzik Ferenc, Vitális István, sőt a berlini földtani intézet igazgatója, Beyschlag W. úr is kétségtelenül felismerték a gejzir-eredetet, Beyschlaggal együtt tanulmányoztuk a kúpokat s nagy lelkesedéssel mutatta a típusos hidrokvarcitokat, sőt opálokat s még arra kért, hogy el ne áruljuk, hogy opál is van a kőzetben, mert valaki még nekiáll és nemes opált fog keresni és szétdúlja a világhírű nevezetességeket. Ezeknek a szakembereknek kétségtelenül inkább hiszek, mint kevésbbé tapasztalt s a nagyvilágban nem jártas geológusoknak. Ha ezek csakugyan csak egyszerű melegforrás-üledékek, akkor arra kérem a szerzőt, hogy mutasson nekem csak egyetlen egy ilyen hidrokvarcittal áthatott, travertinokúpot, mint amilyen az Aranyház, a ma működő melegforrások helyén! Hévíz, Tapolca, Buda, Esztergom, Eger, Görömhölyi-Tapolca, Püspökfürdő, Félixfürdő stb. melegforrásait jól ismerem, de egyetlen egy, az Aranyházhoz hasonló képződményt még csak kezdetleges állapotban sem láttam. * Ch. J.: Tihany. Morfológiai megfigylések. Malh. és Term. Értesítő. XLVIII. k. 1632. 211—235. old.