Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. december / 2. évf. 15-16. szám

ßatäimiSzmie A sótartalmon kívül fontos szerepe van a hévízi víz kéntartalmának. A kén hidrogéngáz formájában van a vízben és így ez a gáz részben a bőrön át, részben pedig belégzés útján, ivókúrák esetében pedig a gyomron keresztül jut a szervezetbe. A kénnek gyógyító hatásáról pedig köztudomású, hogy a sejtek anyagcseréjét élénkíti. Általános tapasztalati tény, hogy a reumás betegségek különösen a kénes gyógyvizekre reagálnak jól, vagyis a kén a reuma egyik különleges gyógyszerének fogható fel. A reumás betegek sejtjeiben a kéntartalmat megkevesebedettnek találták. Ebből az elgondolásból származott valószínűleg a kénnek injekciók formájában való adagolása is, ami reumás bántalmakban sokszor igen jó hatású. Ez a jó hatás érvényesülhet a régi szokásban is, hogy a reumás betegek kénport hintenek a harisnyájukba. Végül meg kell emlékezni a hévizi gyógytényezők közül a rádiumhatásáról is. Hévizén a rádium kétféle formában fordul elő: a vízben gázok alakjában (emán) és az iszapban szinrádium formájában. A gáz leginkább belégzés utján jut a szervezetbe és fejti ki általános regeneráló és sejtfunkciókat élénkítő hatását. Nem kívánok itt a rádium gyógyhatásáról értekezni, ezért meg kell elégednünk annak leszögezésével, hogy Hévíz közepesen radioaktív gyógyvíz, ami a legtöbb emberi szervezetre az optimális rádiumhatást jelenti. Van sok szervezet, amelyre az erősebb rádiumhatás inkább káros hatású. Az iszapban színrádium mutatható ki (Imre prof.) olyan mennyiségben, amilyen mennyiségben a használatban lévő gyógyiszapok között egyikben sincs (1 gr. szárított iszapban 26.5X10—12 gr. Ra elem). A rádium is speciálisan a csúzos és köszvényes betegségekre hat, innen van az a régi tapasztalati tény, hogy a reumások a kénes és rádiumos gyógyfürdőkön találnak enyhülést bajukra. Újabban az arra rászoruló betegeknek mesterségesen hozzákevert rádiumemánnal felerősített rádiumfürdőket is tudunk Hévizén nyújtani. (Imre-féle szabadalom). Ugyanezt ivókúrák alakjában is használják. Utoljára hagytam a hévizi iszap megemlítését, mert ez szintén olyan különlegessége Hévíznek, amilyen sehol másutt nincsen. A hévizi iszap t. i. a növényi és az ásványi iszapok között a középutat foglalja el: kb. felerészben ásványi, felerészben pedig növényi tartalmánál fogva. A növényi iszapokat lápnak (Moor) nevezzük, az ásványiakat pedig iszapnak (Fangó). A pöstyéni vagy a kolopi iszap tisztán ásványi iszap: sűrű, tapadós, nehéz. A hévizi iszap laza, könnyű, korpaszerü, és a testről lepereg. A benne levő sok spongilla tű és csigatörmelék jó bőrizgató szerepet tölt be. Jó hőtartó és házi használatban is könnyen alkalmazható. Rádiumtartalmáról már megemlékeztünk. Az iszap a tó fenekét több méter vastagságban borítja, de ugyanez az iszap megtalálható a hévizi völgy távolabb levő részein is, mint azt ásatásokkal kimutattam. Ennek a távolabbról származó iszapnak analízise és rádiumtartalma is tökéletesen megegyezik a tó fenekéről merített iszapéval, sőt rádiumtartalma Imre prof. vizsgálati adatai szerint valamivel még nagyobb, mint a tóból merítetté. Az iszap gyógycélokra való alkalmasságát az utóbbi években a belügyminisztérium is jóváhagyta és forgalombahozatalát engedélyezte. 437