Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám

ßaiäbmiSzMiie409 Aoy-val tétették és aranyoztatták a felírásokat, számszerint 40 márványtáblát. Bocskai/ az udvar teljes megelégedésére készítette el fáradságos munkáját, amikor azonban ennek díjául 400 tallért kért, ezt nem akarták megfizetni. Hosszas húza-vona után fizették csak meg ennek az összegnek a felét. A másik 200 tallérral adós maradt az udvar, szintúgy, mint Bocskaij fizetésével. Ezért nem tudott Bocskay — akárcsak Zsámboky — hazajönni és itthon egy kis ingatlant szerezni. Az egykorú okiratok tanúsítják, hogy ez időben az volt a szokás az udvarnál, hogy a tisztviselőket eszkomptőrök útján fizették ki, akik ilyképen az udvar hitelezőivé váltak s a leszámítolásért kamatot számítottak. Bocskai/ még ezúton sem kapta meg évi 100 forint fizetését, úgy hogy amikor 1575-ben meghalt, hátralékos fizetéséből temettették el s ezenkívül még 285 forinttal (a hátralékos 200 tallért nem számítva) maradtak adósai. Ezt az összeget Bocskay családja, melyet „nem találtak meg", sohasem kapta meg." „Bocskay említett főművét ékköves kötésben magában az udvari kincstárban őrzik; ezenkívül még egy 1562-ben írt 32 folió-oldalra terjedő íráspróba-könyve van az udvari gyűjteményben. Mindkettőt a magyarságnak kell megkapnia." Siklóssy le is ábrázol könyvében egy lapot Bocskay György írásmintakönyvéből. Ha ezt stíluskritikailag összehasonlítjuk a fentjelzett 1549. évi Bochkay címerrel, lehetetlen észre nem vennünk, hogy ez a két remekmű egy ugyanazon művészkéztől, Bocskay Györgyétől származik, ami persze a keszthelyi levéltár BocsAray-armálisát még becsesebbé teszi előttünk. Ami a Bocskay-család származását illeti, láttuk Siklóssy-nál, hogy Bocskay György és Bocskay István fejedelem második unokatestvérek voltak. Hogy voltak-e dunántúli vonatkozásaik, nem tudom itt eldönteni. Feltünhetik azonban, hogy Zala megyében is vannak Bocska és Bocskahegy nevű kisközségek. Az is tisztázásra vár, hogy miképen került a razinyakereszturi Bocskayak armálisa a jakabházi Scr//ér-család levéltárába? Dr. Darnay (Dornyay) Béla. Margittay: „Balaton" (Tájak és emberek). Dr. Vajna és Bokor kiadásában a Globus-üzem nyomásában, a szerző 61 saját fényképéver'megjelent könyv érdekes és színes tartalmával gazdagította a balatoni szakirodalmat. A könyvhöz Sztklay János kormányfőtanácsos, a balatoni írók nesztora írt pompás bevezetőt. „Alig egy esztendeje, hogy megjelent IklódySzabó János kincstári főtanácsos hatalmas propagáló kötete, amelyben a Balatonvidék minden égető, főleg gazdasági és idegenforgalmi kérdéseket tárgyaló cikkeit egvbegyüjtötte" — mondja Sziklay János előszavában — „és most Margittay munkája folytatja a hatalmas propagandát, csakhogy más alakban, tudományos és művészettörténeti alapon, de ugyanazzal a céllal, hogy a Balatonvidék iránt fölkeltse a komoly közérdeklődést." Margittay riporter, olyan helyeket keres fel, amelyek sokak előtt ismeretlenek, olyan témákat keres, amelyek lassan már szinte feledésbe mentek. Tíz éves folytonos balatoni utazásai alatt összegyűlt adatait, cikkeit,