Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám

598 ßalähmiSzemie Balaton elsö nagy művésze észöly Géza Ál igán Balatonaliga neve csaknem az egész világsajtót bejárta egy híressé vált művészeti affér alkalmából. Párisi műkereskedők jó drágán eladtak két Troyon-festményt, amelyről utóbb kiderült, hogy Mészöly Géza fes­tette. A Párisban tartózkodó magyarok közül egymástól függetlenül ketten is fölismertük a jellegzetes „aligai bevágást" a Balatonpart különös alak­zatát, Troyon pedig soha életében nem járt Magyarországon. A remekül rajzoló és festő Mészölynek több aligai és más képét adták tovább akkor divatos francia piktorok neve alatt. A műkincs-hamisításokról írt cikkekben és egyik bűnügyi könyvbea is bőven írtak ezekről a falzumokról s itt még csak annyit legyen szabad megjegyezni, hogy a London News mint óriási összegű vételt reprodu­kálta a már akkor világhíres Corot „egyik legszebb standard-művét", amelyről szintén kisütötték, hogy Mészöly alkotása. Balatonaliga nem egy külföldi műgyűjtő falát díszíti, mint „gyö­nyörű, fínomvonalú táj", anélkül, hogy hírét-hamvát is tudná a mesteré­nek, vagy magának a Balatonnak. Némelyikről másolat is készült, mint arról a „Balatoni táj"-ról, amely sok-sokezer példányban terjedt el egyik bankjegyünkön. Mészöly Gyula, aki ifjúkorában az Aligához közeleső Enyingen szol­gabíró és az egyik legrégibb aligai telep-tulajdonos volt, érdekes részle­teket mondott el nekem rokonáról, a festőről. Ezek szerint már diákkorá ban, amikor még eszeágában sem volt a piktúra, lejárt Mészöly Géza a Balaton mellé, nézegette Aliga körül a halásznépet, a cigányokat, a Ba­laton színeváltozásait. Csak másodéves jogász korában, amikor Pestre ke­rült, mint húszéves fiatalember kezdett a művészettel ismerkedni. észóíy-centenárium Föl kell hívni a figyelmet arra, hogy 1944-ben lesz Mészölynek a centenáriuma és kötelességmulasztást pótolnánk vele, ha a Balaton mellett legalább valami szerény emlékmű hirdetné az utókor kegyeletét. Nem nehéz róla jellemző reliefet csinálni; szakálla, vastag bajusza és impozáns nagy tar koponyája különösen hasonlított Paul Verlaine-hez, akivel Pá­risban sokszor együtt volt. Előbb még, amint Szana Tamás megírta, három évig Bécsben dolgozott a festészeti akadémián és már mint másod­éves elnyerte az akadémia aranyérem-jutalmát Lenau Miklós „Schilf­lieder" című versciklusának illusztrálásával. 1872-ben költözött Mün­chenbe s onnan hazajövet már mint mestere a rajztechnikának készítette • ligái és más balatoni műveit. Ilyenek a remek Balatoni alkony meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom