Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám

Turistaslodas a Balaton mellett A turistáskodást ugyan a sportok közé számítjuk, de olyan sport, amelyből a versenyek ki vannak zárva. Vetélykedések itt is lehetnek, de versenyezni a turistának nem szabad. Ez a sport ugyanis arra való, hogy a mindennapi életben elfoglalt egyének testi és lelki épségét, erejét megőrizze, életét meghosszabbítsa s idegzetét rendben tartsa, az „ép testben ép lélek" gondolatát meg is valósítsa. Mert a turistáskodás nem csak az izmok rugalmasságát tartja fenn és fokozza, hanem a vérkeringést is rendezi s az idegzetet is rendbe hozza. Csak teljesen egészséges idegzetű emberek lehetnek szellemi munkára alkalmasak. Természetesen nem mindenki bírja egyformán a járást, a hegymászást, a távsétákat, a tarisznya-kosztot stb. Ezért akkor, amikor valamely vidéken a turistáskodást lehetővé akarjuk tenni, sőt azt ki akarjuk fejleszteni, akkor tekintettel kell lennünk ezekre a testi különbségekre. Más lehetőségeket kell nyujtanunk üreg uraknak és asszonyoknak, mint a fiataloknak, másokat azoknak, akik szervezett, hivatott turisták, és másokat azoknak, akik csak pihenésképen menekülnek ki a természetbe, de még csak túrista öltözetük sincs. Ezért a Balaton mellett háromféle turista útrendszert kell kiépítenünk. Az első a sétálók útrendszere. Alkonyat felé, amikor már nincs nagy meleg, az elpuhult városi bácsik és nénik sétálni szeretnének s vinnék magukkal a gyerekeket is, legyenek valóban olyan sétáló útjaik, amelyek mind távolabb és távolabb csábítják őket s megszerettetik a természetet. Ne csak a fürdőhelyek árnyas sétaterén lődörögjenek s mutogassák élesre vasalt pprcellán-nadrágjukat meg legújabb „dirndli" ruhájukat, hanem menjenek messzebb is, ki a szőlők, falvak közé s lássák a természetet és a nép életét is. Ezért szükségesnek tartom, hogy a tó körül olyan sétaút épüljön, amely lehetőleg kevés kapaszkodással, vízszintesen haladjon a tópart közelében, olyan magasságban, hogy mindig kilátás legyen a tóra. Bészben az autósztrádák mellett kell haladnia, de úgy, hogy ne a kocsiúton járjon az ember, mert az kellemetlen és veszélyes. A Füredről Tihanyba vivő autóút mellett van ugyan egy gyalogjáró kijelölve s til-túl kiépítve, de ezen nem lehet sétálni. Nem ilyen sétutat kell képzelnünk, sőt ez csak elrettentő például szolgáljon, mert sok pénzbe került és semmi haszna sincs. Milyen szép volna, ha ilyen kényelmes sétaúton elmehetnének Kenesétől Keszthelyig mindkét parton! Persze pihenőhelyek, kilátókák kellenek rajta elég sűrűn. Ilyenek azok a gyönyörű erdei sétautak, amelyek például Ischl, Luzern, Interlaken táján, meg a Bivierán vannak. A második útrendszer a kissé erősebbjárók kedves sétahelye legyen. Ez a falvakan és szőlőkön visz keresztül, olyan magasságban, hogy mindenünnen nagyszerű kilátás nyíljék a tóra, a bájos fekvésű falvakra, villákra. Gyönyörű sétaút vihetne pl. Csopakról Arácsra a hegy oldalában ma is meglévő, úgynevezett „Istenfia-útja" mentén. Mondhatom, hogy ked-