Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. július / 2. évf. 12. szám

líakm Szemé az inkább gyomfának lebecsült, harmadrendű virágos kőris (Fraxxnus ornus), a mezei juhar (Acer campestre), a fekete gyürií juhar (Acer tataricum), a korai juhar (Acer platanoides), a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), néhol a zöld juhar (Acer negundo), a széltében kedvelt kisleveíű hárs (Tilia parvifoliá), a nagyleveíű hárs (Tilia grandifolia) és ezüsthárs (Tilia tomentosa), valamint az üldözött kecskefűz (Salix caprea) szórványosan elegyedik a főállományba. Imitt-amott egy-egy szelíd gesztenyafára (Castanea sativa) is akadunk. A .szelídgesztenyéről Darnay-Dornyay Béla dr. kimutatja, hogy már csak az itteni magyar helynevekből is következtetve a szelídgesztenyét őshonosnak kell tekintenünk. Ugyanezt állítja a Balaton mentén eléggé gyakori dióról (Juglans regia) is, amely erdőségeket ugyan nem alkot, de szórványosan betelepítve erdőkben is mutatkozik. Néhány kúszónövény is tarkítja az erdő képét: a fákra kapaszkodó iszalagbércse (Clematis vitaiba), a vadkomló (Humulus lupulus) főként üdébb erdőkben. Mint különlegességet megemlítem a bakonyi berkenyefát (Sorbus bakonyensis) és a szentgáli tiszafa állományt (Taxus baccata). Az Agártetőn jól sikerült lúcfenyő telepítést (Picea excelsa) látunk. A bazaltkup északi lejtőjét bükkállományok, déli oldalát pedig különféle lombfákkal elegyes cseresek borítják. A fenyőfélék általában mesterséges telepítések, csupán a távolabb fekvő fenyőfői erdei fenyves (Pinus silvestris) őshonos. Darnay-Dornyay Béla dr. egyik írásában azt a véleményét fejezi ki, hogy az erdei fenyő iPinus silvestris) a Balaton vidékén is őshonos, amit szerinte „Zalaapáti 1561-ből származó Hwzár fenewse (Huszár fenyőse, v. ö. Füssy: 369) elnevezése is igazolni látszik." Fekete-Blattny: „Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén" című mű szerint ma az a helyzet, hogy: „e terület erdészetileg fontos jellemvonása, hog\ fenyőfája nincs; egyedül tűlevelűje a közönséges boróka (leginkább homokköviön). „Ugyanezt állapította meg D. Borbás Vince (A Balaton tudományos tanulmányozásának Dr. / lííltl Diümér: Butát onföldvár vagy Siófok és a többi somogyi fürdőhely homokja nem kevésbbé lágy és bársonyos, mint a veneziai Lidóé vagy az Adria bármelyik fövényéé. Nem is szólva bővebb összehasonlítással Coney Islandról, meg Scheveningenről, ahol gyakorta felöltőben ülnek az emberek, anélkül, hogy fürdenének, mert a tenger ott a szezón nagyobb részében hideg. A Balaton édesen simogató vize ritkaság, levegője enyhén szellős, sokszor kora nyáron és késő ősszel is élvezetes, orvosi nézőpontból igaz melegséggel ajánlható.