Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

A Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza. írta Pais László. Magyarország Földrajzi Nevei c. tanulniánysorozat 2. kötete. A Magyarságtudományi Intézet kiadása. 1942. 52 lap, egy térképpel. A Balaton legnagyobb vízgyűjtő befolyójának a szabályozás és lecsapolás munkálatainak megkezdése előtti vízrajzát tárja elénk ez a rendkívül alapos adatgyűjtésre támaszkodó tanulmány. Minthogy a legrégibb időkből származó okleveles anyagot is feldolgozza és értékeli, még pedig nem csupán fizikai földrajzi, hanem nyelvtörténeti szempontból is, a tömören összefoglalt eredmények nemcsak a földrajz, hanem a településtörténet és nyelvészet kutatóinak is hasznos szolgálatot tesznek. A tanulmányhoz csatolt adattár nyolc szakaszra osztva veszi sorra az egész ZaLavölgy összes lakott helyeit és mindegyiknél megjelöli nemcsak a kiadott oklevéltárakban, hanem a régi felmérésekben, összeírásokban, térképeken, kataszteri felvételekben talált előfordulásait is az egyes helyneveknek. Minthogy az 1828. évi Zala-lecsapoló tervezet munkálatai, vagyis e rendkívül sok időszakos elváltozásnak alávetett természetes tájnak az emberi beavatkozás folytán kultúrtájjá történt átalakulása előtti Zalavölgy ismertetése volt a fiatal földrajztudós kitűzött célja, így természetesen a Kisbalaton metamorfózisáról nem találunk benne adatokat. Erre vonatkozó561 lag ma is legjobban tájékoztatja az érdeklődőt Dornyay Béla szerkesztőbizottsági tagunk 8 év clött megjelent dolgozata a Kisbalaton összezsugorodásáról. Balatonkenese. írta Szentgáli Károly. Budapest. 48 oldal, számos képpel. Örömmel vettük kézbe ezt a monográfiaszerű tanulmányt, amely tartalmából és szerkezetéből ítélve, doktori értekezésnek készülhetett. Mint ilyen, legújabb terméke annak az érdemes munkatervnek, amely főleg Prinz és Kogutowicz professzorok irányítása mellett az utolsó tíz esztendőben a Balatonpart számos községének tárta fel a települési és gazdasági földrajzát. Így csak Zala megyéből Nagy Jenő dolgozta fel Tapolca, Barcsai Tibor Kővágóörs, Kecskés Tibor Balatonfüred, Kovalik Elemér Balatonalmádi településrajzát a múltban és jelenben. A felsorolt fiatal kutatók közül kevés támaszkodhatott annyi előmunkálatra balatoni tudósok és írók részéről, mint Szentgáli, s ezért tudományos anyaggyűjtése hiányosságának tartjuk, hogy teljesen mellőzte Kenese múltja és jelene kétségtelenül legjobb ismerőjének, Dömötör Sándornak majd egy tucatra menő értékes közleményét, valamint Hárich János értekezését a veszprémvölgyi apácák birtoktörténetéről és Pákay Zsolt alapos tanulmányát Veszprém megye történetéről a török hódoltság alatt. Ezekből alkalmasint több és alaposabb tanulságot meríthetett volna, mint Makay Béla elavult történeti munkájából. Egyébként Szentgáli munkája, különösen a jelen gazdasági viszonyainak feltárásában gondos és szorgalmas adatgyűjtés eredménye. Statisztikai összeállításai is valószerű képet nyújtanak, de még beszédesebb és tanulságosabb képet rajzolhatott volna Kenese fejlődéséről demográfiai tekintetben, ha módjában lett volna e község népesedési és kulturális viszonyait a többi Bale lon-körnvéki községéével össze-