Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

ßaiäkmiSzMile Az Apáti-gerinc Balatonra néző lejtője nagyon meredek, mert erősen ki van téve a szél hatásának és lábánál a Balaton hullámai is segítik a lejtőt aláásni. A partszegélyen itt szép fehér kavics van, kétségtelenül a pusztuló, le-le omló gejzirit-sziklák törmeléke. Rendkívül tanulságos és érdekes ezen a gerincen végig menni. Már eddig is volt rajta sárgajelzésű turista-út, de most ezt még jobban kiépítjük. Az Apáti-templom romjától visz a turista-út kényelmesen emelkedve fölfelé s már útközben sok érdekes kilátásban gyönyörködhetünk, amint a hajdan szőlővel borított Apáti-hegyaljára feljutottunk. Pusztakertek vannak most itt, az Artemisia austriaca ezüstfehér, kis arasznyi bokrocskái valami szomorú színezetet adnak a mezőnek, hisz alig van rajta termőföld, mindenütt a kemény tufasziklák sötétbarna rétegei buk kannak elő. Amióta a szőlő kipusztult innen a filloxéra nyomán, azóta a szél úgyszólván minden termőföldet elvitt róla. Ugyanilyen a Külső-tó északi partján a Diósi-diilő nevű, széles, tufával fedett hegyhát. Erről is eltűnt a termőföld, pedig hajdan kitűnő borok teremtek rajta. Csak az Óvár tetején maradt meg a termőföld, — ki hinné! — az ósáncok védelmezték meg a szél ellen! Milyen könnyű lett volna ezeken a letarolt hegyhátakon is megvédelmezni a termőföldet, ha a gazdakörökben ismerték volna azt a veszedelmet, amit az uralkodó, száraz, erős északnyugati szél jelent. Dehát ezzel a tüneménnyel nálunk nem törődött senki! Dr. Cho/noky Jenő