Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

ség volna ezt a magyarázatot adni. Ámde még talán sokkal szebben láthatjuk ugyanezt az úgynevezett Apáti-gerincen. Ez a csodálatos alakulat a félsziget nyugati oldalán van, a Csúcshegy csoportjában. A Csúcshegy gejzirittel fedett, tufarétegekkel takart homokhegy. Észak felé keskeny hegygerinc indul ki belőle s ezen haladva, átjutunk az Apátihegyre. Ez már meredeken lejt le a Külső-tó lapályára. Az Apáti-gerincet az Apáti-hegytől széles hegynyereg választja el. Ezt mutatja kis térképünk. Erről a nyeregről elég mély völgyecske nyílik le északnyugat felé. Aki nem restel a bozóton át a völgyecskében lemenni a tó partjára, az arra a kis vikend-telepre jut, amelyen Csányi Károly munkatársunk egy kis római épület maradványait találta. Ezen a völgyecskén az északnyugati vihar rettenetes erővel törtet fölfelé. Mellékelt térképvázlatunkon a kis nyíl mutatja a völgyecskében fúvó északi szelet. Sehol sem látni a szél pusztító munkáját olyan élénken, mint ebben a szélbarázdában. A tufarélegek itt vékonyak. A szél úgy feszegeti le a néhány centiméter vastag rétegdarabokat, mint ahogy a meszelés rétegecskéit feszegethetjük le a falról. Ez jó gyerekmulatság. A lefeszített darab összetöredezik, a szél nagyokat lök rajta, egymáshoz veri őket s lassankint homokká aprózódik s a szél elhordja. Akit nem figyelmeztetnek a tüneményre, az nem veszi észre, de ha valaki meglátta, bámulni fog a szél óriási munkaképességén. Azt kell mondanom „sajnos', a völgyecskét sikerült erdővel úgy megkötni, hogy ma már szél-mester nem tud dolgozni, de talán majd a tünemény bemutatása végett sikerülni fog a szélnek újra utat engednünk, itt nem tesz semmiben kárt, de működése valóságosan muzeális érdekességű. Ez azonban csak a kisebbik látványosság. Az igazán nagyszerű tüneményt az Apáti-gerinc nyugati, roppant meredek lejtőjén látjuk. Azért olyan éles ez a gerinc, mert a tufarétegekre gejzirkúpok nagyszerű sorozata települt. A gejzirkúpok anyaga pedig nagyon kemény, hidrokvarcitokkal áthatott mészkő. Igen kemény kőzet ez. Itt, az Apátigerincen nagyon szép, finoman leveles szerkezetű: egy réteg opálféle, aztán egy-két milliméter vastag mészkőréteg váltakoznak egymással. Olyan rendkívül érdekes, szép ez a kőzet, hogy vétek belőle letörni csak egy darabkát is! Ez a kemény kőzet megvédelmezte a puhább tufarétegeket a szél pusztítása ellen, de azt nem tudta megakadályozni, hogy a tufarétegeket alá ne ássa a szél. Otyan most a helyzet, amint a 4. ábra tömbszelvénye mutatja. A fantasztikus alakú gejzirit-sziklák szép sorban koronázzák a tufa vízszintes rétegeit s a Balaton felé néző, meredek oldalon a tufarétegek alá olyan odúkat mart a szél, hogy ott esős időben egész tár saság meghúzódhatnék. Most egy kicsit fáradtságos a gerincről lemászni ezekhez az odúkhoz, de majd turistáim elkészítik az útat oda kényelmesen.