Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. május / 2. évf. 10. szám

„Roppant nagy épületet építtetnek itt Kir. Tanácsos Gludovátz és Horváth uraságok, melly, ha — amint már kevés hijja van — egészen elkészül, az egész vidéknek mintegy újabb tekintetet fog szolgáltatni, a savanyúvízzel élő uraságoknak pedig kivántt jó alkalmatosságokat". Oly nagyszabású építkezés volt ez, hogy nem látszik valószínűnek, hogy Horváth Ádám, a költő saját magának épített, néhány szobás lakóházát alakították volna át ily „roppant" nagy vendégfogadóvá. E feltevésünk mellett szól egyébként a költő 1782-től 1793-ig Füreden laktát megörökítő emléktábla leleplezése alkalmával (1906) id. Bartlia László sz. főv. tanácsjegyző komoly tanulmányra valló emlékbeszédének ez a részlete is: „Az a ház, melyben Pálóczi Horváth Ádám lakott, ma már kétségen kívüli hitelességgel meg nem állapítható, ezért tették az emléktáblát a református templom homlokzalába." Nehéz elképzelni, hogy Décsy Sámuel, annak a Magyar Kurir-nuk szerkesztője, amelynek Pálóczi Horváth — legalább is Szacsvay szerkesztősége idején — munkatársa volt, az épülő Horváth-házról részletes leírást adván, meg nem említette volna, hogy ez a ház eredetileg a költő Horváthé volt. Horváth Ádám mindig a Balaton partján épült házáról beszél, pedig ha a mai Stefánia-udvar helyén állt a háza, akkor valószínűleg nem mulasztotta volna el valahol azt is megemlíteni, hogy háza közvetlenül a gyógyító savanyúvíz kútja mellett emelkedett. A kérdés eldöntését bizonyára elősegítené a kamarai számadások átnézése, mert a költő Horváth éppúgy, mint az udvari tanácsos Horváth nem a tihanyi apátságtól, hanem a kamarai kezelés alatt állt vallásalaptól kellett, hogy a háztelket megvásárolja. Ha a vallásalap akkori számadásai megvannak, azok közt e telekvásárlásoknak nyomának kell lenni. De meg kell itt jegyeznünk, hogy Horváth Ádámnak nem voll szüksége telekvásárláshoz, avvégett, hogy Füreden, a Balaton mellett házat építtessen, mert felesége családjának, az Oroszyaknak voltak itt birtokrészei, sőt még manapság is számottevő Balatonrésze van itt az Oroszy-örökösöknek. A fentiekkel azonban nem bizonyítani kívánom, hogy a két Horváth-ház nem lehet azonos, csak kétségeimet hangoztatom, amelyeket az egymással nehezen összeegyeztethető történeti adatok támasztottak bennem. Az apátsági levéltár talán tartalmaz olyan okmányokat is, amelyek a fentebbiekben érintett kétségek eloszlatására alkalmasak és a Pálóczi Horváth-ház azonosságát a Szentgyörgyi Horváth-házzal minden vitát kizárólag megállapítják. Dr. Lukács Károly