Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

veszprémmegyei anyától Ocsován, meghalt 1749-ben, mint ev. lelkész, Pozsonyban) a Balatont körülölelő három vármegye múltját és 200 év előtti földrajzát, gazdasági és politikai állapotait tükröző, azokat, az igénytelen »Notitia« cím alatt ismertető, idáig kéziratban rejtőzködő dolgozatai is. Egy olyan nagyszabású tudományos munkásságról számolnak be ezek a »feljegyzések«, amelyek az önfeláldozásig odaadó, lelkiismeretes kutatómunka példaszerű emlékei gyanánt maradnak fenn a magyar művelődés történetében. Bél Mátyás az egész ország igen nagyszámú írástudóját mozgósította avégből hogy az összes vármegyék akkori topográfiáját, gazdasági és szociális állapotát, a valóságnak megfelelően tárják fel. Az ő nagyhírű pozsonyi középiskolájának vidéki tanulóit a vakáció előtt kérdőívekkel látta el és ezek kitöltésére a műveltebb szülőket, lelkészeket, mestereket és nótáriusokat kérte fel. Amikor — évek soránát folytatott gyűjtéssel — az adatok nagyjában együtt voltak, ezeket rendszeres és logikus kategorizálással egybeszerkesztett könyvekké dolgozta fel. De ezzel még nem látta biztosítottnak a munka teljességét és alaposságát, ezért a hozzá mindig jóindulatú Pálffy Miklós nádortól kieszközölte, hogy a helytartótanács utasítsa a megyéket, hogy a leküldött fogalmazványokat illetékes megyei szakemberekkel vizsgáltassák felül, észrevételekkel, s ahol szükséges, toldásokkal és helyreigazításokkal lássák el. A vármegyéknél a kéziratok könnyen érthetőleg soká megrekedtek. Számos törvényhatóság — adóemelő és katonaszedő szándékot gyanítván a rájuk rótt munkálat mögött — tiltakozott vagy legalább is passzív ellenállást tanúsított, úgy hogy csak kevés megyében érte el Bél Mátyás az önzetlen tudós gyermeteg jóhiszeműségével várt eredményt, a munka tárgyilagos, szakszerű és megbízható revízióját. A három balatoni vármegye közül először Veszprém megye küldte vissza (1736-ban) a gondosan átvizsgált és nagyszámú pontos adattal kiegészített kéziratot, azután, ismételt sürgetésre (1742) Somogy megye küldte be már sokkal vázlatosabb, felületesebb észrevételeit, Zala megye azonban adós maradt a küldeménnyel; amikor aztán a helytartótanács erélyesen sürgette az elintézést,azaválasz érkezett, hogy a kézirat az »observatio«-kkal együtt a postán elkallódott. A király Pálffy közbenjárására magát a birodalmi főpostamestert, Paar Lipótot küldte le Egerszegre az ügy kivizsgálására, de a nyomozás nem hozott más eredményt, mint azt, hogy a csomag, amely nem volt »rekomandirozva«, nyilván elveszett a postakocsiról. Az utolsó felirat e tárgyban azt a bölcs javaslatot tartalmazta, hogy a szerző küldjön le egy újabb fogalmazványt, s ezt majd iparkodnak hamarosan visszajuttatni. Bél Mátyás fogalmazványai között találtunk ugyan Zala megyéről is egy aránylag rövidre fogott, feltűnően hézagos, több pontban hibás észrevétel-gyűjteményt, de ennek eredetére nézve nincs közelebbi adatunk. Bizonyos, hogy Bél Mátyás maga is számos utazást tett,