Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. május / 2. évf. 10. szám
van, mert akkor a betegeknek igen nagyot kellene le- és felmászni, ha a Balatonparttal akarnának közlekedni. Rendkívül szerencsés helyen van tehát a szénsavas forrás és szerencsésen, jó ízléssel építették föl körülötte a nagy vendéglátó épületeket. Keletre a Szanatórium, nyugatra a Horvát-ház, északra a Gyógyterem épületei nagyon helyesen és okosan épültek s jó nagy teret hagytak a kút körül. Ez ma is a fürdőtelep középpontja, minden út ide vezet s innen jutunk le a gyönyörű virágos kerten keresztül a nagyszerű parti sétányra. Sok világot bejártam, de olyan gyönyörű, árnyas parti sétányt, mint a füredi, seholsem láttam. Négy pompás nyárfasor árnyékolja be, mindegyik fa gyönyörűen fejlődött óriás, meg is kellene egyszer olvasni, hogy hány is van ott a négy sorban. Jó néhány száz lehet! Mindegyik meghajol kissé a tó felé, mert az északi szél, a balatoniak úgynevezett „főszele" (azért nevezik így, mert „főjjŰTŰ gyün"), ez a főn-jellegü erős és tartós szél nyomja őket. De itt mégis mérsékelt már a szélnyomás. Ezt különösen a fürdőtelep fölött levő mesés szép fenyvesnek köszönhetjük. Ezt a fenyvest teljes erőnkből védelmeznünk kell, ebből nem szabad többé egy talpalatnyi területet sem elvenni, mert a fürdőtelep egészséges, tiszta levegőjét, a szél mérsékeltebb járását tisztán ennek köszönhetjük. Ezért az Országos Természetvédelmi Tanács ezt az erdőt védelmébe veszi. Mert a fürdőtelep mostani igazgatósága ugyan teljes megértéssel, valódi szeretettel óvja és védelmezi ezt az Isten áldását, de ki tudja, nem változnak-e az idők és az emberek s nem támadja-e meg gyilkos haszonlesés ezt is úgy, mint Badacsony világhírű sziklacsodáit! A fürdőtelep környéke azért is alkalmas volt villák építésére, mert itt mindenfelé aránylag könnyű kutat ásni és jó vizet szerezni. Ma már a telep közelében erre nincs szükség, mert van vízvezeték. Rendkívül jól sikerült ez a berendezés! A falu legrégibb településhelye a falu nyugati szélén, a Siske patak völgye volt, ott, ahol a patak kilép a szük völgyből s a Siskemalomra zuhantja vizét. Ennél a ma már leszerelt malomnál eredetileg is vízesése volt a pataknak, azért hatalmas travertino-lerakodást halmozott föl. Ebbe a travertino-tömegbe ásták a vízvezeték főgyűjtő medencéjét s innen osztják szét a vizet a falu és a fürdőtelep számára. Kitűnő, kemény, üdítő víz. A vízvezetékkel együtt meg kellett építeni a csatornázást is. Ez is sikerültnek mondható, csak talán a derítőmedencét kellett volna még jóval távolabb, az úgynevezett Fenék-fürdőn is jóval túl, nyugat felé elhelyezni, mert bár minden modern eszközzel megakadályozzák a bűzképződést, a Fenék-fürdőt teszi kissé kellemetlenné. Igen nehéz technikai kérdés ez, minden nagy városban vesződnek vele. Tóba nem szabad belebocsátani a szennyvizet. Chicago szennyvizeit nem eresztik a (Michigan-tóba, hanem hosszú-hosszú csatornával egy olyan kis patakba, amely azután a Illinois-folyóba, ez meg a Mississipibe folyik. A patak vizét hatalmasan felszaporítják a tóból beleszivattyúzott vízzel. Ilyen megoldás Balatonfüreden nem lehetséges. A tóba eresztenünk nem szabad, tehát csakis a bepárolás lehetséges, ez pedig elkerülhetetlen kellemetlenségekkel jár együtt. A fürdőtelep azonban mentes minden szennyvíztől, utcáil tiszták. Hála Istennek mindenfelé sok a fa, azért az egyetlen takarítani való az utako«
