Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. március / 2. évf. 9. szám

ßijlöfcmiSzßtnie népműwészGTi és néPUiseLGTi szígqtgh O BflLRTOn ITIGLLGTT A magyar népviselet és a jórészben hozzáfűződött népművészet nagy változatosságában — kis területen belül —, páratlanul áll a világon. Ez a nagy tarkaság népművészetünkben a magyarság egyéniességre törekvő természete mellett annak is tulajdonítható, hogy a magyarság több kisebb egységbe tömörült részben természeti, részben történeti okok következtében. Különösen mondhatjuk ezt a mocsaras, lápos, árvízlepte területek népére, akiknek kezén az árterületekre húzódva, minden környező befolyástól elzártan igen rövid idő alatt bontakozott ki a népművészet eredeti, isztönös egyszerűséggel és különös formakinccsel. így például a Bodrogközön néhány évtizeddel ezelőtt az árvizek lecsapolásával jó módba jutott a régi halász-pákász nép s az erőteljesebb földmüveléssel gazdagodva, népművészetét és pedig különösen szövömüvészetét nagy mértékben ki fejlesztette, de később néhány évtized alatt ki is élte magát ez a népművészet s mint egy szépen kibontakozott virág, hervadásnak indult, majd teljesen lehanyatlott. Ugyanezt a folyamatot tapasztalhatjuk a Balaton környékén végzett szépművészeti vizsgálódásunkban is. Olyan kis területen beliil is, mint a Balaton környéke, több népviseleti, illetőleg népművészeti sziget elkülönülését észlelhetjük. A Kis-Balaton mellett képződött Berek nádas, vizenyős, lápos terület s körüle települt néhány község: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér, Táska. Ezeknek népe régebben tót nyelvű volt s már ennélfogva is népművészete különbözővé lett a körnvező somogymegyei községekétől, bár a népviselet egyes részeiben, pl. a fejkendöviselésben, a hajfésülésben, a felső ruhadarabokban vannak egyezések Somogy más vidékével. Ellenben hímzéseik, amelvekre ma már az idősebb asszonyok is alig emlékeznek és mesterségesen kellett azokat feléleszteni, eredeti díszítményeikkel az ú. n. buzsáki mintákkal, különálló népművészeti szigetté tették ezt a kis területet. Ezeknek a hímzéseknek is technikája, valamint motívumai is eredetiek és különösek. Technikában a zsinóros buzsáki öltések a legsajátosabbak. Sajnos, sok új buzsáki hímzésen ezt ritkán találjuk, sőt ehhclyett elrettentő példáid még kalotaszegi írásos technikát is alkalmaztak.(!) A zsinóros buzsáki öltésekkel több sorban is hosszú vonalakban hímezve az egyes főmotívum csoportokat választják szét, de a jellegzetesen zeg-zugosan haladó öltéssorokat is ezekkel szegélyezik közbefoglalva a kockásán, gránátalmásan kitöltött csillagos rózsamotlvumokat. A buzsáki hímzés mustráknak van egy különösen jellemző végződéses elemük s ez a kacskaringós csiga-alak, amelyet apró előöltéssorokkal hímeznek ki. A színek között, különösen régebben a piros és kék szín uralkodott, később zöld és sárga is került a hímzésekbe. A kockásán kitöltött csillagos rózsamotívumokat régi balatonvidéki, somogyi és bakonyi szűrökön is láthatjuk úgy, hogy az összehasonlítás alapján az a feltevésünk, hogy ha nem is tudatosan, a szürhímzések hatása alatt