Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. január / 2. évf. 8. szám

307 Adatok a Balatonvidék történetéhez Balaionföldvár alapítása A következőkben cikksorozatot szeretnénk megírni a letűnt évszázadok történeti okmányai közül felszínre hozott adatok alapján, amelyek a Balatonvidék múltjának, gazdasági és kulturális fejlődésének megismerése ügyét kívánják szolgálni. Talán sikerül vele ösztönzést adni a Balaton barátai közül olyanoknak, akiknek családi levéltáruk, régi, elfelejtett okiratgyiijteményiik van, hogy lapunk hasábjain hasonló természetű közléseket tegyenek és evvel előmozdítsák a mi Balatonkörnyékünk múltjának feltárását. Adatgyűjtésünk ugyan Árpádházi királyaink korszakába is visszanyú lik, de ebben a sorozatban nem tartanok célszerűnek az időrendi sorrendben való közzétételt, hanem inkább csak azoknak a feljegyzéseknek bemutatására szorítkozunk, melyek nem annyira a história kedvelőit, mint inkább a Balatonpart lakóit és látogatóit érdeklik. Balatonföldvár — mint ismeretes — az ősrégi Kőröshegy község pusztája volt és a múlt század nyolcvanas éveiben még a neve sem igen volt ismeretes. Hogy ez menynyire nem túlzás, kitetszik az alábl következő ujságközlemény szövegéből, amely a későbbi Balatonföldvár fürdő első hírverésének tekinthető, de benne a mai fürdő neve még csak említve sincsen. Kőröshegy abban az időben, amikor az ő Balatonpartján létesítendő világfürdő gondolata a legnagyobb magyar unokaöccsének, Széchényi Dénesnek agyában megfogamzott, éppen kétszáz esztendeje volt a nagyérdemű főúri család birtokában. Mint a zalavölgyi Szentgyörgyvár tartozéka, egyike volt annak a nyolcvannál több — lakott és elnéptelenült — helységnek, amelyet a Wesselényi-összeesküvésbe keveredett Nádasdy Ferenc országbíró konfiskált javaiból Széchényi György érsek vásárolt meg a kincstártól 1677-ben. Ezzel a szerencsés birtokvásárlással az érsek a család későbbi hatalmas vagyonának alapját vetette meg. Emellett hosszú főpapi működése során (103 éves korában halt meg 1895-ben) közel kétmillió frt. értékű vallásos és kulturális alapítványt tett, hosszú sorát létesítvén a kollégiumoknak, konviktusoknak, nevelőintézeteknek és zárdáknak. Ezekkel a közérdekű létesítményekkel és a kincstárnak juttatott jelentékeny váltságösszeggel sikerült a királytól végrendelkező szabadságot kieszközölni a szerzett birtokokra nézve. Az ő és unokaöccse, Pál kalocsai érsek kiváló érdemei elismeréséül nyerte el örököse, György, 1697-ben a grófi rangot is. Györgynek dédunokája, Ferenc gróf, Somogy megye 12 éven át volt főispánja, a Nemzeti Múzeum alapítója 1815-ben három hitbizományi létesített három fia, Lajos, Pál és István számára. A legidősebb kapta a somogyi szép jószágokat, köztük a Balaton közelében fekvő Marcalit, Látrányt, Kőröshegyet, Pusztaszemest, Magyaródot, Jutót. Lajos (1781—1855) legkisebb fia volt Dénes gróf (1828—1892), Kőröshegy