Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. január / 2. évf. 8. szám
Balatonmenti fcc^ségek címeres pecsétjei Az „Üj Nemzedék" c. napilap egyik tavaszi számában a következő kis hírt olvastam: „A hazafias érzés elmélyülése céljából a Szajna megye prefektusa elrendelte, hogy a nagyobb helységek ezentúl címert használjanak. Azok a községek, amelyeknek egyáltalán nincs címerük, záros határidőn belül kötelesek maguknak címert választani. Mint a párisi lapokban olvassuk, a címer használatára kötelezett 80 helység közül 52-nek van saját címere, melyek még történeti hagyományok alapján a múltban keletkeztek. Minthogy a községek a demokratikus korszakban elhanyagolták a címerkérdést, most szinte mindegyiknek tisztviselőt kellett íüildenie a Nemzeti Könyvtárba, hogy állapítsa meg hitelesen, milyen is az a régi címer." íme, a demokratikus, liberális, nemzetközi szellemű Franciaország most, az összeomlás után felismerte, hogy a nemzet régi hagyományaihoz kell menekülnie, ha ismét talpra akar állani. A hazafias érzést akarja elmélyíteni polgáraiban és ezért ismét előveszi a mult elfelejtett emlékeit. 1) Az új Európában erős, nemzeti szellemtől áthatott Magyarországra van szükség, amely sajátosan egyéni, minden más nemzettől elütő, jellegzetes nemzeti vonásokkal kell, hogy szerepeljen az új Európa színpadán. Nekünk is a hagyományainkhoz kell menekülni, felújítani azokat és alkalmazásukkal életünket a nemzetközitől eltérővé kell tenni. A mai magyar községek életében alig találunk valami jellegzetességet. A mult idők emlékeit, hagyományait vastagon fedi a közöny pora. Elég itt csak a községi pecsétekre hivatkozni. Aki a levéltárakban búvárkodni szokott, tudja, hogy majdnem minden községnek volt az elmúlt századokban pecsétje, hol egyszerű, hol díszesebb, hol csak felírással, hol érdekes címerrel ellátva. Megszabott előírás a községek pecsétjére nem volt, az egykorú rajzoló ill. véső azt ábrázolta rendszerint, ami a falu gazdasági életére mutatott; a legtöbb jobbágyfaluban ekevasat, csoroszlyát, búzakalászt, a szőlőművelő falvakban már komolyabb, heraldikailag szépen kiképzett címerrajzzal találkozunk, valamint ott, ahol a földesúr megengedte családi címerének a község pecsétjén leendő alkalmazását. A községi pecsétek kialakulásával, történetével, rajzával, betüformáival, a belőlük levonható helytörténeti és néprajzi következtetésekkel még komolyan senki sem foglalkozott. A címertan — eme fontos történelmi segédtudomány — mostohagyermeke a községi pecsétek sorsa. Nemesi címereinkről több alapos összefoglaló munka jelent meg, 2) de a 1 Újabban Németországban is a heraldika kultuszának emelése céljából minden község részére előírták a régi címer kikutatását és annak, vagy hiányában újonnan megtervezett címernek használatba vételét. Lásd: Dr. Széli S.: Városaink neve, címere, lobogója. 21. o. 2) Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel. — Kempelen B.: Nemes családok I—XI. kötet stb.