Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßaiakiii Szemé terebélyes pálmává, amelyet ma tisztelettel értékel a tudósvilág, még gyümölcsözőbbé fejlesztésének biztosítéka pedig le van téve a legjobb kézbe, a Balatonért élni, dolgozni tudó elnökébe, akinek szelleme fokozott munkára fogja serkenteni a Bizottság minden tagját. A Balaton, ezt mindinkább be kell látnia a magyar közönségnek, nem puszta, üdítő fürdővíz, hanem tudás, egészség, gazdaság tekintetében egyaránt a magyar élet tápláló vize. Dr. SZIKLAY JÁNOS Az ötvenéves Balaton Bizottság Balatoni lapjaink hasábjain már beszámoltunk arról, hogy 1942 jan. 30-án újra megalakult Cholnoky Jenő dr. egy. tanár elnöklete alatt, az első világháború vége óta működését szüneteltető Balaton Bizottság. Az újjáalakulás majdnem pontosan összeesett ez immár félévszázados jubileumát ünneplő, tekintélyes és széleskörű eredményekkel munkálkodott intézmény 50 év előtti első megalakulásának idejével s azért talán nem lesz érdektelen annak genezisét olvasóink előtt feltárni. A nagymultú Magyar Földrajzi Társaság »Földrajzi Közlemények« c. kiadványa őrizte meg hű beszámolókban az 1891. évfolyamtól kezdve a Balaton Bizottság megszületésének körülményeit. A régi feljegyzések alapján a cikkemben foglalt adatok összeállíthatók voltak. Az esemény így történt: A Magyar Földrajzi Társaság 1891. jan. 29-én a Tudom. Akadémia helyiségében tartott közgyűlésén Lóczy Lajos elnöki jelentésében kitért arra is, hogy hazánk területének nagy részéről, az Alföldről nagy tavainkról, a Fertőről és Balatonról úgyszólván semmi számottevő földrajzi vizsgálat nem létezik. Folyóink járását, tavainkat nem tanulmányoztuk. Nem ismerjük a magyar tenger természetét, hogy tengermaradvány-e, vagy lefolyás nélküli pusztai tó? Nem ismerjük vízállásának ingadozásait és azok okait, híjával vagyunk a tó növényi és állati életéről szóló munkáknak, sőt azt sem tudjuk, milyen mély. A hajlandóság ugyan megvan e kérdésekkel foglalkozni, a munkaerő sem hiányzik, de pillanatnyilag — úgymond — nem áll rendelkezésre anyagi segedelem, bár nem kételkedik abban, hogy a nemzeti áldozatkészség, ha erre felkéretik, szűkmarkú nem lesz. Ugyanez év márc. 7-én tartott választmányi ülésen Lóczy a dolgot ismét szóbahozta: »A jövő évben (1892-ben) nemzetközi földrajzi kongresszus lesz Budapesten. Lehetőséget kell adni arra, hogy hazánkat a külfölddel megismertessük. Szükséges tehát annak tanulmányozása nemcsak önmagára, de a kongresszusra való tekintettel is.« Elsősorban a Balatont kell a vizsgálódás tárgyául kitűzni s e célból szakbizottság kiküldését tartja szükségesnek. Az elnök javaslata határozatba is ment s a szakbizottságba a következők választattak: Entz Géza, Borbás Vince, György Aladár, Konkoly Miklós, Kvassay Jenő, Lóczy Lajos, Márki 23