Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. január / 2. évf. 8. szám

Római villa a Balaton partján Gyakran hangzott el már olyan kijelentés, hogy 1500 évvel ezelőtt több fürdőszoba volt a Balaton partján mint most. A kultúrember panasza, aki nem szívesen mond le ilyen igényeiről, bizony jogosult, ha kijelentése talán túloz is. A római korból származó épületekben, eltekintve a nagy fürdőktől, ritkán hiányoznak olyan helyiségek, amelyek kizárólag a tisztálkodást szolgálták. A római villákban néhány helyiség szolgált ilyen célra, de nem ritka, hogy nagyobb lakóházak mellett külön épületet, magánfürdőt találunk. Hogy milyen nagy szerepet játszottak a közfürdők a rómaiak eleteben az antik világvárosokban, az mindenki előtt közismert. A meleg fürdő használata a római embernek annyira kultúr-szükséglete volt, hogy erről nem mondott le sehol sem. A római civilizációval együttjárt a meleg fürdő használata minden provinciában, így Pannoniában is. Az ásatások, az egyszerű légfütéses szerkezetű helyiségek mellett (hypocaustum), ezeket nézték korábban mindenütt fürdőknek, legtöbbször magánfürdőket is feltártak (therma, balneum). A meleg fürdőzéssel szemben, amely a Balaton mellett is elterjedt, eddig nincs adatunk arról, hogy az ókori ember a Balaton nyilt vizében is fürdött volna. Annál inkább felhasználták a rómaiak Pannónia meleg gyógyforrásait, ahol közülük is sok ember nyert gyógyulást. Az egészségét visszanyerő ember hálájának emlékei, azok a fogadalmi oltárkövek, amelyeket megtalálunk a gyógyforrások mellett a gyógyító nimfák tiszteletére. A régi antik fürdőkultúra utolsó emléke a török gőzfürdő (hamam), amely a török világban újra elérte hazánkat. Egy római villa részleteit kezdte feltárni a Balatoni Múzeum 1938 év őszén Balatongyörökön. Dr. Török Gyula vezetésével kezdődtek meg az ásatások; de katonai szolgálata megakadályozta, hogy az ásatást végig vezesse, helyette én fejeztem be a munkálatokat. Azon a helyen, ahol az ásatás kezdődött már Kuzsinszky Bálint (Balaton környékének archaeologiája 1920, 118) említ római téglákat és épülettörmelékeket, Csák Árpád pedig egy római őrtornyot gondolt ezen a területen. Az ásatás folyamán teljesen feltártunk egy öt helyiségből álló fürdőépületet és a villának, amelyhez a fürdő tartozott, néhány részletét is meqtaláltuk. A fürdőépület, miként az alaprajz mutaja (1. kép) nagyjában északnyugat-délkeleti fekvésű. Ebben az irányban mérve hosszát: 11.90 m. hosszú, szélességét pedig egy apszis és egy kiugró helyiség adja: 15.10 m. Az épület keletelését és elrendezését a Balaton partja szabja meg. Ezen a részen a part alakulása északkelet-délnyugati irányú, tehát az épület szélességével párhuzamos. A villa a fürdőtől délkeletre volt és homlokzatával a Balatonra tekintett. Előtte nem sokkal futhatott végig a római út szalagja. A fürdőépület falai elég rossz állapotban maradtak ránk, tulajdonképen csak alapjai maradtak meg és a padló szintjéig lepusztultak. Az alaprajzot sikerült tisztáznunk. Az alapok a nyugati sarok kivételével mindenütt konstatálhatok voltak és szabálytalan apróra tört mészkőből rakottak A kotőanyagot vastag habarcs szolgáltatta. A falak vastagsága 60 cm volt