Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

nem sejtvén, vizsgálgattam, reggelig egy öt láb hosszú, majd négy láb széles és egy láb vastag kőlap zuhant le, melyet — mint mészkődúcot — legalább 18 mázsára kellett becsülnöm." Ezekből az adatokból is kitűnik, milyen veszélyes volt mindig, és időhaladtával még inkább veszélyes a kőomlások miatt, a Barátlakásokban, vagy közelükben tartózkodni, főleg pedig ott ásatni és a látszólag állandósult, lecsúszott föld- és sziklatömegeket eltávolítani. Régóta ismervén e helyet, evvel természetesen tisztában voltam akkor, amidőn Cholnoky Jenő professzor úr ajánlata révén, a BIB-től 1942 nyarán a megtisztelő fölszólítást kaptam a Remetelakások kiásására, helyesebben a szikla- és földcsuszamlásoktól eltemetett és föltételezett cella-bejáratok föltárására és az így esetleg előbukkanó cellák tudományos fölásatására. Munkámat éppen ezért napszámosaimmal a legnagyobb óvatossággal és elővigyázatossággal kezdtem és folytattam. Nem is történt hála Istennek semmi baj. de mégis igen megdöbbentem, amikor az ásatásaimnak 1942 október 17-én történt kényszerű befejezése után, azokat október 22-én, dr. Kiss Jenő igazgatónak, Kéry mérnöknek és Fülöp Viktor tihanyi építőmesternek bemutattam, s amikor 3 heti ásatásunk színhelyét máris több vágón terjedelmű, leszakadt sziklatömegek torlaszolták el! A BIB megbízásából ásatásomat 1942. szeptember 30-án kezdettem el a 3-ik és 4-ik barlang, a refektórium és Templombarlang között. Vagonnagyságú sziklatömböket és nagymennyiségű földet kellett eltávolítanunk. Már az első nap, amikor a meredek sziklafal alatti lejtőtörmelék 8 m mélységig lebontott földjét eltávolítottuk, fehér mészhabarcsos kődarabokra, köztük faragottnak, vagy legalább is megmunkáltnak látszó kövekre bukkantunk. Később, amikor már épségben álló falrészletek is előkerültek, kitűnt, hogy itt egy a sziklafallal is párhuzamos. K-Ny-i irányú kőfal (mellvéd) elnyomott, vagyis az omlásoktól eltaszított és lerogyott maradványaival van dolgunk. A leomlott faltörmelékek között embercsontokat is találtunk, ezek vagy egy esetleg följebb lévő kriptából kikerült halott csontjaihoz tartozhattak, vagy olyan emberéhez, akit annakidején ez, a mellvédet is szétnyomó omlás ölt itt meg a helyszínen. Október 1-én a templom alatti kriptát (I) szabadítottuk ki a rázuhant nagy sziklatömbök alól (egyik nagy darabon megvolt még a templommennyezet festett vakolata is), amikor a törmelékből középkori cseréptöredékek (köztük zöldzománcos is) kerültek elő, majd nagy meglepetésre az első kecskeköröm! Ugyancsak a hordalék- vagy lejtőtörmelékkel vegyesen került elő ebből az I. kriptából, egy kovapenge, amely lehet felülről, az Óvárról származó neolitpenge, de esetleg a remetéktől tűzcsiholásra használt kovapenge is. Az I. alatt egy másik helyiséget (II) találtunk, amely talán már cella lehetett, mert lefelé a porhanyós földtörmelék ismeretlen mélységeket mutat. Az elsőnapi földmunkálatokat fölül egészen a függélyes sziklafalig lefolytattuk. Körülbelül a középrészén egy faragott boltozati kő füstöskormos része jött elő. Ez és a falak később igazolták, hogy itt egv lesuvadt cellának belső végével van dolgunk. Október 3-án Cholnoky professzor úr látogatott meg nejével és dr. Bulla Béla professzor egyetemi