Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

Amíg a Zala a Kis-Balatonban szétszéledt, addig ott építette deltáját. De ez természetes. Az volna egészen kivételes, ha nem építene deltát. Régente a Kis-Balatonba sem tudott deltát építeni, mert a Zala a Zalavölgyben nem volt szabályozva s vize árvízkor szétömlött a széles völgyfenéken. Sőt a honfoglalás idejében itt még nagy tó volt, hisz Zalavárnál hajókkal közelítették meg az odaépített várat és régi kolostort. Ez a tó lassan betömődött a Zala deltájával s árvizes lapály keletkezett. Itt kellett a folyót gátak közé fogni s tudjuk, hogy 1836-ban megkezdték a munkát és egy évtized alatt be is fejezték. Ez nagyon helyes és okos dolog volt, ez ellen senkinek sem lehet kifogása, nincs is. Ezt nem is lehet a kérdésbe belekeverni. Hogy a Zala begátolásával a Zalavölgyben kellemetlen és káros jelenségek is mutatkoztak, ez igaz. Ez a kérdés azonban nem tartozik ide. A 30-as évek szabályozása után a Zala a Kis-Balatonban gyorsan kezdte építeni deltáját. Ezt a katonai térképeken pontosan és tanulságosan lehet látni. A Zala tehát nem tett kivételt, hanem igenis, épített deltákat. Először a zalavári tómedencét töltötte föl, aztán a Kis-Balatonba építette bele a deltát. Amikor aztán ezt megakadályozták és a Kis-Balatonon végig gátak közé fogták a folyót, akkor a nagy Balatonba kezdte meg delta-építését. Ennek tanulmányozása nem történt helyes irányban, helyes módszerekkel. Először is csak a lebegve szállított iszap mennyiségét mérték meg, a fenéken surranó hordalékról elfeledkeztek. Másodszor a feliszapolódást olyan vonal mentén vizsgálták, amely a fenéki hídtól, tehát a KisBalaton nyílásától, vagyis most már a begátolt Zala torkolatától kiindulva, észak-keletnek irányul, tehát arrafelé, amerre nem is várható az iszap és homok lerakódása. Tudni kell, hogy minden delta aránylag meredek lejtővel végződő, tengerparti lapály, részben tengerrel (tóval) elöntve. A lerakodások a torkolattól jobbra és balra mindig a partokhoz tapadnak. így tehát a Zala torkolatától jobbra is, balra is a part mentén kellett volna a lerakodást figyelemmel kísérni. Szerencsére mérnökeink lelkiismeretesek voltak s a nyugati parton, Keszthely és Fenék közt szintén megfigyelték a mélységeket és a mélységek változásait s itt csakugyan kimutatható a tó színe alatt lappangó delta. Ezt azon a szép térképen, amelyet Tavy Lajos tanácsos úr nekem szíves volt megmutatni, minden kétséget kizárólag látni lehet! A delta nyugati szárnya tehát a Balaton egyenes vonalú, nyugati partjához simulva fejlődött s ma már Keszthely előtt van s fel fogja tölteni deltájával a keszthelyi partokat is. A keleti deltaszárny gyors fejlődését a katonai, l:25.000-es mértékű térképek matematikai pontossággal mutatják, mert a 60-as években történt felvételhez képesít a mai térképeken a Zala nyílásától keletre, háromszögalakú, hosszú parti lapály alakult, legszélesebb helyén 800 méter széles! A delta tehát épül, de csak azóta, amióta a Zalát gátak közé fogva vezetik a Kis-Balatonon át. Nem szabad a Zala szabályozására gondolnunk a Kis-Balaton fölött. Ez megtévesztő. Csakis a Kis-Balatonon végig vezetett begátolásról van szó. A folyó állítólag ezek közé a gátak közé rakja le iszapját! Hisz akkor a folyónak már emeletmagasan kellene folynia a tó színe fölött. Ez semmiképen sem állja meg a helyét.