Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

ßafa&miSzßmte kellő gondoskodás nem történt. Az utóbbi évek kemény telei arra kényszerítették a lakosságot, hogy az erdőkből mind több és több fát vigyen el fűteni. Az alatt a tíz esztendő alatt, amióta Tihany biológiai viszonyait figyelemmel kísérhetem, évről-évre megállapíthattam, melyik évben hol vágták ki titokban a legtöbb fát. A község lakóinak érdekében is történt többféle gondoskodás. A közigazgatás útépítéssel éveken át hónapokig foglalkoztatta a lakosságot. Karácsonykor — főként az apátság jóvoltából — élelmezésben és ruhasegélyben részesülnek a község szegényei. Az ezer lelket számláló kisközség a villanyvilágítás és vízvezeték jótéteményeit élvezi s e közművek terheit legnagyobb részben a tihanyi intézmények (pl. a Biológiai Intézet) viselik. Nők foglalkoztatására, esetleg háziipar meghonosítására több ízben tartottak téli tanfolyamot. Mindezek az intézkedések azonban csak ideiglenes segítséget nyújtottak. A falu lakásviszonyai és egész társadalmi életének elhagyatottsága olyan szomorú képet nyújt nemcsak az itt gyakran megforduló külföldiek, de a magyarok szemében is, hogy valóban itt volna ideje annak, hogy a Tihany-félszigettel az illetékes hatóságok komolyan foglalkozzanak s az égető kérdések megoldásához minél előbb és minél hathatósabban hozzányúljanak. Tihany község problémái, amelyek részben a község fekvéséből, eredetéből, a község halászfalu jellegének megszüntetésével előállott állandó munka- és keresethiányból származnak, állandó ütköző pontjai lennének a természetvédelmi intézkedéseknek, ha ezeknek a megalkotásakor az emberi problémákat tekintetbe nem veszik. A bajok pedig súlyosabbak, semhogy rendeletekkel, vagy fokozottabb jótékonysággal is megoldhatók lennének. Mielőtt e bajokat nem orvosolják, a természetvédelmi intézkedéseket eredményesen nem lehet végrehajtani. Egy évtizeden át érdeklődéssel figyelve és megismerve Tihanynak úgy természeti mint emberi problémáit, arra a megállapodásra jutottam, hogy Tihany természeti emlékei megvédésének problémája az egész félsziget problémája. Az egész félszigetet kellene védett területnek nyilvánítani, és pedig olymódon, hogy a lakosságnak folyton szaporodó rajait évenként kellene fokozatosan elköltöztetni, vagy, ami megfelelőbb volna, az egész lakosságot a földbirtokreform során olyan helyre kitelepíteni, ahol megtalálja boldogulását. A természetvédelmi kérdések megoldása Tihanyban a már folyamatban levő országos telepítési mozgalommal karöltve lehetne igazán eredményes. Dr. Entz Gézo