Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. október / 1. évf. 5. szám

ßaMjbriiSzmiie vett földeket az arra érdemeseknek kell juttatni, akiknek körét az 1936. évi XXVII. t.-c. 46. §-a írja körül részletesen. Ezek között természetesen nem szerepel olyan jogi személy, mint a Balatoni Intéző Bizottság, mert hiszen a törvény elsősorban természetes személyeket akar földhöz juttatni, még pedig olyanokat, akik arra rá is szorulnak, vagy érdemességük folytán jogot formáltak ahhoz. Egy nemzeti park részére való földhözjuttatás lehetőségét a törvényben tehát hiába keressük, mert arra annak szószerinti szövege lehetőséget nem adna. Azonban egy törvény vizsgálatakor nemcsak a szöveget, hanem a törvény egész szellemét kell vizsgálni. A föld igénybevételekor az a cél, hogy a zsidók kezéből kikerülő löld visszajusson a magyar nemzettagok kezébe és rajtuk keresztül a nemzeti közösséget szolgálja. Viszont van-e szebb cél és szebb szolgálata a nemzeti közösségnek, mintha az a földterület a mindenki részére nyitvaálló, mindenkinek csak gyönyörűséget nyújtó nemzeti park célját szolgálja. Ennek a gondolatnak szem előtt tartásával, kis jóakarattal és szívvel a minisztériumban sem lehet a kérdésnek akadálya. De vizsgáljuk meg a kérdésnek pénzügyi részét, mert ha a jogi kérdés meg is oldható, mindig az anyagiak szokták megszabni a hasonló akciók sikerét. Az igénybeveendő zsidóbirtok tulajdonosát az 1942. évi XV. t.-c. szerint (5. §.) térítésben kell részesíteni. A térítés alapjául az idézett §. szerint a terület átlagos kataszteri tiszta jövedelmét kell alapul venni. A kat. tiszta jövedelem minden egyes koronája után van azután a térítés pengőben megállapítva. A számításaim szerint az említett zsidóbirtok térítése kat. holdankint 550—600 pengőt tenne ki. Az igénybeveendő 168 kat. hold térítési összege eszerint (600.— pengővel számolva) 100.800 pengő. Miután az idézett törvény 7. §-a értelmében a térítési öszszeget 30 év alatt törlesztendő kötvényekkel kell kiegyenlíteni, az egy-egy évre járó térítés összege 3360.— pengőt tesz ki és ehhez jön még az évi 3*5% kamat, vagyis kerekszámban az egész évi törlesztés kb. 3500.— pengőt eredményez. Az elgondolásom szerint tehát, ha a BIB. ezen csereterületet nemzeti park részére megkapja, akkor 30 éven keresztül évi 3500.— pengő költséggel tulajdonul vehetné az említett 168 kat. hold park céljára szolgáló ingatlant és megkezdhetné azon a Természetvédelmi Tanács javaslatainak végrehajtását. Az említett évi 3500.— pengő nem nagy teher. Valószínűleg a BIB. évi költségvetésébe is beilleszthető lesz, ha pedig mégsem, akkor más módon kell ezt — a célhoz viszonyítva kevés — összeget előteremteni. Mindenesetre ezen a módon az állam mentesítve lenne a nemzeti park létrehozásával kapcsolatos kiadásoktól és azt hiszem, ebben az esetben az egész eljárás könnyebben keresztülvihető lenne, mintha az államnak is terheket kellene vállalni. Sajnos, lapunk terjedelme nem engedi meg, ennek a kérdésnek hoszszasabban való fejtegetését, de hiszen ez már a részletesebb eljárás feladata. En mindenesetre a gyakorlati megoldás egy módjára akartam rámutatni, amelyre a mai idők szelleme és földbirtokpolitikája elég könnyű lehetőséget nyújt. ákonifi <^f-atcnc főjegyző