Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. október / 1. évf. 5. szám
170 BaAöfmiSl&mfe -Sabastifán ^-guda u2oa.lL tanácsos, ng. múzeumi igazgató Dr. báró Wlassics Tibor alapító-elnök halála után a Balatoni Társaságot József Ferenc kir. herceg őfensége és Herczeg Ferenc országos elnökségével újjászerveztük. Az életerős irodalmi, művészeti és tudományos szellemi testület két bemutatkozás ünnepi ülését 1932 augusztusában Keszthelyen és Balatonfüreden tartotta meg. A gazdag tárgysor összeállt tása és a közreműködő kitűnőségek fölkérése az én elnök-helyettesi vállaimra nehezedett. így kerültem érintkezésbe többek között Lendl Adolf volt nemzeti múzeumi kollégámmal és kedves barátommal is. Arra kértem fel, hogy a tihanyi Biologiai Intézet mellé tervezzen egy AkváriumotLendl készséggel vállalkozott s csak a tárgysoros meghívók készülése közben értesített, hogy délvidéki rokon-látogatását a hatóságok éppen a balatonfüredi ülés idejére engedélyezték. Ezért lett számomra rendkívül meglepő, hogy Lendl egy közeli Keszthelyi irodalmi ülésen csakugyan tartott előadást az Akváriumról, amelyet szerinte nem Tihanyban, hanem Keszthelyen, a Balatoni ^Múzeum új palotájában kell elhelyezni. Mivel ekkor már bizonyos volt az, hogy a sümegi Darnay Múzeum régészeti anyaga szintén ide kerül, nyomban kétségeim támadtak, hogy az Akvárium a palota nélkülözhetetlen múzeális raktáraknak szánt, félig földbe süllyesztett részét megkaphatja-e. Az anyagi ütközők számításba vétele nélkül is nyilvánvaló volt, hogy a kitűnő tudós vállalkozását a mostani nehéz időkben aligha fogja siker koronázni. Kerek tíz év mult el és zárult le minden olyan előmunkálat nélkül, ami megakadályozhatna engem abban, hogy most a tihanyi Akváriumot újra szóbahozzam. Midőn ezt megteszem, újra Lendl barátomhoz fordulok és kérem, hogy amit Keszthely számára elgondolt és megvalósítani szándékozott, azt most a tihanyi vállalkozásnak bocsássa rendelkezésére. Site. Sabostifán tanát «it A Balatonba mélyen benyúló Tihanyi-félsziget jól elhatárolt területegység, amelyen földrajzi, geológiai, biológiai és kulturális szempontból annyi páratlan szépség és érdekesség van összehalmozódva, hogy hazánk legértékesebb területei közé számítható. Értékét növeli az, hogy helyzeténél fogva — legalábbis nyáron — könnyen megközelíthető, bár mai állapotában és a mai körülmények között éppen ebben rejlik, legnagyobb veszedelme is. A tihanyi félsziget természeti és kultúrtörténeti kincsei ma már szinte közismertek. A különösen a legutóbbi években mind nagyobb és nagyobb tömegben odaözönlő kirándulók, sátorban táborozók, üdülők érdeklődése érthető, de túlmegy azokon a korlátozottságokon, amelyekkel a szigetszerűen elkülönülő terület rendelkezik, s hatása már-már károsan érezhető.