Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. augusztus / 1. évf. 4. szám

sziklafalba s az üregeket fallal zárták el, mert hisz a Balaton mellett télen hideg van, a cellákat fűteni kellett s éjjel legalább zárva kellett tartani. Romer Flóris közölte az Akadémia Archeológiái-Értesítőjében az első cellacsoport rajzát. Ezen a kitűnő kis rajzon még a mennyezetig fölérő, faragott kövekből készült fal jól látható, ma már csak három sor kőből álló falmaradvány van a helyén, mert hisz senki sem gondozta ezt a rendkívül érdekes régiséget. A cellák kétségtelenül sűrű sorozatban sorakoztak a törmeléklejtő felső szélén s volt köztük refektórium (ebédlő) és különösen templom. A látható üregek közül a legmagasabban, legmesszebb nyugaton levő üreget gondolhatjuk a templomnak. Ikonosztáz is van benne, vakolatmaradványok tanúskodnak róla, hogy ez díszes helyiség lehetett. Ilyen kolostorokat találhatunk Krim-félszigeten, közel a most elpusztult és elfoglalt Szebasztopolhoz. Bakcsiszerajban és Tatar-Pazardzsik mellett vannak ilyenek. Éppen úgy helyezték el őket, mint a tihanyiakat. A függőleges sziklafalak lábánál felhalmozódott törmeléklejtő felső élén sorakoznak a cellák s a függőleges sziklafal ott is kemény homokkő vízszintes rétegeiből áll. Látva ezeket a kolostorokat, csodálkozva kérdezhetjük, hogy Tihanyban miért nincsenek ezek olyan szorosan egymás mellett, mint ott Bakcsiszeraj mellett? Ennek oka az, hogy a cellákat több helyen hegyomlások temették el. Ezek az omlások belemettek egyes cellákat, s különösen ez lehetett az oka annak, hogy a barátok elhagyták a kolostort s hazaköltöztek. Két eset lehetséges. Lehet, hogy a barátok az omlások előtt hagyták el a barlangokat és az omlások csak később temették el az üres cellákat. A másik eset azonban a valószínűbb, hogy éppen az omlások miatt távoztak el, mert nagyon rövid ideig élhettek ott, működésüknek semmi nyoma sincs a magyar történelemben. Csak annyi lehetséges, hogy ezek közül a görögkeleti barátok közül kerültek ki azok a festőművészek, akik például a veszprémi Gizella-kápolna bizanciumi ízlésű falfestményeit készítették. Másfelé is látni a Dunántúlon ilyen bizanciumi hatásra valló falfestményeket és műtárgyakat. A Krim-félszigeten látható barlangkolostoroknak mindig van egy magas, emeletmagasságban vájt cellája. Ebbe csak létrán lehet felmenni. Ez a cella rendes körülmények közt lakatlan, de veszedelem idején ide menekültek föl és ide mentették a templomi kincseket. Ezt könnyű volt portyázó ellenség ellen megvédeni. Ilyen mentsvárat látunk a tihanyi cellák fölött is, olyan magasan és olyan meredek, függőleges sziklafalon, hogy oda még nem tudtam feljutni. Várom, hogy sziklamászó turista-társaim közül akadjon vállalkozó csapat, mert oda kötéllel kell felülről leereszkedni. Mindenesetre meg kell nézni, mi van benne! De még fontosabb feladat, hogy próbáljuk meg felásni azokat a cellákat, amelyeket biztosan hegyomlás temetett el. Több helyen lehet ezt biztosan mondani. Nem lesz könnyű munka, mert nagy szikladarabokat kell szétvettetni, hogy a próbaárokkal a sziklafal eltemetett lábáig jus-