Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. július / 1. évf. 3. szám
A Balaton környékének éghajlata Milyen időnk lesz ma? Ezzel a kérdéssel ébred a Balaton-parti nyaralókban mindennap sok-sok ezer ember, mert ők a balatoni levegő és napsütés kedvéért jöttek ide testi-lelki üdülésre, már pedig a szabadban tartózkodás lehetősége elsősorban az időjárástól függ. Az eső, a zivatar, a hűvös szélvihar szobafogságot mér rájuk, a napsugaras, meleg, csendes időben fürödhetnek a tóban, evezhetnek, hajókázhatnak a „magyar tengerben, vagy napfürdőt vehetnek, sétálhatnak és szórakozhatnak a Balaton szép vidékén. Az időjárás tehát döntő tényezője a nyaralás és üdülés sikerének, ettől függ az, hogy a Balaton vendége megelégedetten, megerősödve, felfrissülve búcsúzik-e a lótól, vagy csalódottan gondol később vissza az ott töltött időre. Az időjárás pedig szeszélyes. Az egyik nyáron majdnem állandó a verőfény, a 30—35°-os hőségben nap-nap után jól esik hűsölni a part sekély vizében, a másik esztendőben csak néhány igazán szép nap van, mindig akad valami zavaró körülmény, vagy hűvös az idő, vagy gyakori az eső, vagy túlélénk, esetleg sokszor viharos az északi szél. Bármilyen szeszélyesen változik is az időjárás a Balaton partjain és környékén, vannak bizonyos olyan keretek, határok, amelyeken belül marad ez a váltakozás. Ezek a keretek adják meg a vidék éghajlatát, az ott megszokott időjárás képét és tulajdonságait. Több, mint hét évtizede folyik már a Balatonvidék időjárásának rendszeres, műszeres megfigyelése s a tudományos módszerekkel gyűjtött és feldolgozott adatokból a tókörnyék éghajlatának sok jellemző vonását sikerült megállapítani, az eredmények alapján azután nem egy tévhitet megcáfolni. Az országos Meteorológiai Intézet meglehetősen sűrű állomáshálózatot tart fenn a Balaton körül és ez évről-évre új állomásokkal gyarapodik. Rövidesen már nem képzelhető el a tavon és annak környékén olyan időjárási jelenség, amely elkerülné a megörökítést és a feledés homályába merülve elveszne a tudományos éghajlatkutatás számára. A Balaton éghajlatának kutatásával kapcsolatban az az érdekes kérdés is felmerült és részben tisztázódott is, hogy van-e hatása a tónak a környék éghajlatára és milyen távolságig terjed ez a hatás. Első ábránk a tókörüli meteorológiai állomásokat és azoknak felszerelését szemlélteti, dr. Réthly Antal tanulmánya* nyomán, a mai helyzetnek megfelelően. Legnagyobb természetesen a csak csapadékot mérő állomások száma, mert a csapadék egyike a legszeszélyesebb területi eloszlású éghajlati elemeknek. A hőmérséklet, szél, napsütés pontos megfigyelésére már kevesebb állomás is elegendő, a még néhány éve megkezdett költségesebb napsugárzás megfigyelések pedig a velükjáró több munka miatt csak kevés kiválasztott helyen folytathatók. * Dr. Réthly Antal: A Balaton környékének éghajlata. A Magyar Biológiai Kutatóintézet munkáiból, XII. kötet, 1940. 383. old.