Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. július / 1. évf. 3. szám
ßaläbmi Szemle Tricciana. Ezt a nevet eddig római feliratos emlékek nem igazolták, de megmaradt ez a név az Itinerarium Ántonini nevű, a Kr. u. III. századba viszszanyúló útleírásban. Ez az Itinerarium Sopianae-t (Pécs) Arrabonnával (Győr) összekötő római út állomásait sorolja fel, megjelölve az egymástól való távolságokat. Sopianaetól Triccianaig a megadott távolság éppen megfelel a Pécs—Ságvár távolságnak, hogy pedig ez a római út létezett, azt ma is jelzi a somogyi dombokon végigfutó kavicsszalag. A római utak, különösen a nem stratégiai fontosságú utak pedig köztudomásúlag a korábbi illir-kelta útvonalakat követték. Egy pillanatra meg kell állnunk a Tricciana névnél is. Ez a latinosan hangzó név kétségtelenül kelta nevet takar. A rómaiak, mint annyi esetben itt is átvették a kelta-neveV- mint ahogy a kelta lakosság is tovább élt a római hódítás után is. Ez az állapot jellemző a pannóniai békés romanizációra. Csupán latinos hangzásúvá alakították át a nevet. Azt is említett tem, hogy a kelta emlékeket is megtaláltuk Ságváron. Azt hiszem, a név egy másik vonatkozására is érdemes kitérni. Caracalla császár idejében Alsópannonia helytartója Aelius Triccianus két esztendeig (Kr. u. 217—218-ban.) Tudjuk, hogy a helytartó pannóniai születésű volt, mivel pedig nevét Triccianától kapta, így feltehetjük, hogy éppen Ságvárról származott. A másik római út, a mely Sá gvá rnál keresztezt e az- elöhtt ^mlített^ősfutat, nincs meg az antik forrásokban, régészeti leletek bizonyítják létét. Már az illir-kelta időben jelentős forgalmú útvonalnak kellett végigfutni a Balaton déli partján is, ez kötötte össze Itáliát a Kárpátmedence szívével. A római hódítással épült ki ez az útvonal. A Kr. u. I. században a rómaiak hadászati gerince a Duna-vidék felé a Dráva vonala. Viszont a római segédcsapatok már Krisztus születése idején megjelennek a Duna jobb partján. A Dunántúlt így átlós utak szelték át már az I. században, amelyek állandó kapcsolatot teremtettek a Dráva-vonal táborai és a dunai megszállt pontok között. Ezek az utak a római hódítás és a nyomában járó romanizáció első útjai a Dunántúlon. A Balaton déli partján is futott egy ilyen útvonal, ez Poetoviot (Pettau) kötötte össze Aquincummal. Ságváron megtaláltuk a legkorábbi itáliai terra-sigillata edényeket, amelyek még a claudiusi korból származnak (Kr. u. I. század közepe). Ezeket a vékonyfalú kis csészéket a Po síkságon készítették és már kiépített úton jöhettek Itáliából. Az edények jelzik a kereskedelmi forgalmat a Balaton déli partján futó úton. Másik oldalról, az Aquincumban állomásozó légió bélyeges téglákat szállított Ságvárra, tehát megvolt a közvetlen összeköttetés a Duna könyökével is. A két út keresztezésében fejlődött ki a kelta telep, a rómaiak Triccianája. A bennszülött kelta lakosság, úgymint másutt is, Pannoniában békés eszközökkel romanizálódott. A latin nyelvet átvették, de ősi viseletükhöz sokáig ragaszkodtak. A sírköveken a pannóniai bennszülött női viselet a fejre terített fátyollal és ősi ékszerekkel sokszor ismétlődik az egész provincia területén Ilyen sírkőtöredéket látunk az egyik ságvári pincébe befalazva. De új elemek is telepedtek az őslakosság mellé. Kiszolgált kato-
