Hrabovszky Dávid: Néhány levelek Balatonról, és mellyékéről (Balatoni Füzetek 1. Keszthely, 1998)

i il 's kellemetesen hangzó aligmult' használását*), a' mit még másutt sehol se tapasztaltam. Az accentuait é-t

132 is itt kimondják természetesen, nem süvöltő í-re rontva, mint egyébb Dunántúli tájékokon.

133 Tsak az kevesebbé helybe hagyható, hogy az m betűt, ha a' szó véle kezdődik, kiszokjak néhol hagyni, ámbár itt is a' szó' lágyítása a' fogantató. Vágynak még itt sok más dolgoknak magyar neveik, mellyék a' felsőbb vidékeken németül vagy tótul neveztetnek; így p. o. az interes itt is kamat,

135 mint Somogyban, - a' köz ember szájában, nem tsak a' könyvekben. Ha a' németeknél, 's más nemzeteknél a' póroknak nyelvek is pór, 's -( 99 )alább való az Írásbelinél; akkor némelly íróinkat jó volna ide utasítani, mert itt ezen tapasztalás tsak nem megfordítva használható. Végre itt még azt jegyzem meg, hogy a' hajósok itt is durvák, 's gorombák; tsudálkozásom közt a' szitkos Anglus 's más Matrózok jutottak eszembe, az *) így p. o. imént hozam bé a' levest; a' bátyámnál valék, s' a' t. 131 aligmult' = félmúlt 132 accentuait é = hangsúlyozott é 133 A Dunántúlon inkább Somogyra jellemző az i-zés. 134 Ez feltehetően tévedés vagy sajtóhiba, a szókezdő „m" elhagyására nem ismerek példát, inkább az „s" és a „z" elhagyása fordul elő. 135 A 19. század első felében még általános volt a kereskedelmi nyelvben a latin eredetű „interes" használata a kamat megjelölésére.