Halápy János Emlékszoba, Tájak Korok Múzeumok 389. (Bp., 1990)

szabású kiállításán Rippl-Rónai, Csók, Koszta, Iványi Grünwald, Vaszary, Szónyi műveivel együtt. (A kiállítás katalógusa a tárlóban látható.) A minden benyomásra érzékenyen reagáló, de saját művészi útján haladni kívánó művész azonban nem szorult a Szajna-parti vívmányok puszta importálására: egyéni hangjára, sajátos kifejezési módjára a hazai környezetben talált rá. Budai otthonán kívül 1927-tól Balatonfüreden is tartott fenn magának műtermet, s évenként legalább 3-4 hónapot a Balatonnál töltött. ,,Füredről kószálhattam el - írta - Siófokra, Tihanyba, Badacsonyba... Ezek a kis hajóutak úgy éltek bennem, mintha nem is a Balatonon, hanem a tó fényben csillogó színein lebegtem volna. " A Tihanyi-félsziget, a füredi móló, a balatoni hajók, a vitorlásversenyek, a badacsonyi szőlők, a tavaszi virágzó gyümölcsfák, a fodros hullámok témáit a különböző évszakokban, szebbnél szebb vázlatokban érlelte képekké. A pannon táj mediterrán jellege, a tó tündökletes atmoszférája teljesen bűvkörébe vonta. A kubisztikus komponálásmódtól a terméBadacsonyi vendéglőben, 1942 • In einem Badacsonyer Gasthaus, 1942