M. Kiss József grafikái, Szabolcs Péter szobrai (Keszthely, 1986)

A magaemésztő lélek sugárzása, az amorf esetlegességet elvető, kompozícióba kivetített erőfeszítés személyes hitele szinte zenei sugárzást kölcsönöz a képeknek. Az In Memóriám K. J. és a Napbaköltöző így válik a fizikailag elvesztett, de az elszakíthatatlan érzelmi kötődés jogán örökké élő apa átlényegülésének, újjászületésének apoteózisa vá. A képeken szinte mindenütt kísértő tragikus felhang, gyötrelmes indulat épp itt, a legfájdalmasabb egyéni élményből tud nemesen egyszerűt, emelkedetten tisztát felmutatni. Olyan félreérthetetlen közös jelképbe foglalja a szervest és szervetlent, a továbbélőt és holtat, a földi vegetációt és a kozmqszt, amilyen teljességet csak az „ős meztelen korok", még belső kényszerből imádkozó embere ismert. Fodor András