Bodnár Éva dr.: Balatoni Képtár (Keszthely, 1975)

sorozatát, amely 1858-ban a Vasárnapi Újságban folytatásokban megjelent: ,,A magyar Tempevölgy" címen. A hajó előtt elvonuló „romkoszorúzta hegyekről, az ötször is előbukkanó Csobáncról", s a tapolcai medence egész tündérvilágáról szebb leírást azóta is alig olvashattunk. Visszafelé pedig egyszerű, vesszőkasos parasztszekéren tette meg az utat a „Balaton-parti csinos falvakon át", s egy-egy festői részletnél megállította a kocsit, hogy lerajzolhassa. így kerültek vázlatkönyvébe azok a kedves rajzok Rezi, Tátika, Csobánc, Sümeg váráról, Kisfaludy Sándor sírjáról, amelyek a Vasárnapi Újságban a cikksorozatot illusztrálva meg is jelentek. Tihanyba először legelső füredi nyaralása idején a tihanyi apát meghívására, az apátság fekete négyesfogatán látogatott el családjával. Szívesen tanulmányozta a kolostor látnivalóit, a könyvtár ritkaságait, régi ereklyetartókat, a legszebb miseruhákat, közülük néhány tárgyat le is rajzolt magával vitt vázlatfüzetébe, pl. a könyvtárból Rákóczi Ferenc egykorú arcképét is. Ezután az első nyaralás után huszonöt éven át töltötte a nyarat Füreden, szebbnél-szebb regényeit írta ott, köztük a legkedvesebbet, az Aranyembert, melyben a befagyott tó, a rianás leírása különösen lenyűgöző. A XIX. század közepén — romantikus tájfestészetünk kibontakozása idején — a sok finomvonalú rajz, könnyed vízfestmény, kőnyomat és metszet után — melyek, mint az előbbiekben vázoltuk, — nagyrészt irodalmi hatásra, illusztráció jelleggel készültek, megszületett az első nagyszabású balatoni tájkép: Brodszky Sándor: Vihar a Balatonon (címlapkép) nagyméretű olajfestménye, amelyet 1851-ben állított ki a pesti Műegylet kiállításán, s méltán keltett itthon nagy visszhangot. A kép, — amely nemsokára közgyűjteménybe került, és ma a Balatoni Képtár egyik dísze — a hazai romantikus tájfestés minden jeles ismérvét magába foglalja. A müncheni akadémián tanultakat: a mesterségbeli tudást, a pontos szabályok szerinti komponálást, a színek előírásoknak megfelelő kezelését — mind fellelhetjük benne, és mindez a Balaton fenséges látványának, a badacsonyi part nagyszerű panorámájának lefestésével párosul. A széles vedután a látóhatárt a nyugati part hegyvonulatai: a Badacsony koporsó alakú tömege, Tátika, Gulács vulkanikus kúpjai, s a várrommal ékes Szigliget koszorúzzák. Az ég viharos borulását, a zivatart jelző villámlást, az előtérben sötétzöld hullámok fodrozását és a kép bal oldalán még napfényben fürdő táj szépségét a részletek gazdagságával festette meg. — Brodszky másik ugyancsak nagyméretű balatoni képén, az 1866-ban festett Balaton Szigligetnél (35) sötét viharfelleges vörösbarna színhatás uralkodik. Vadregényes előterével különösen megkapó ez az alkotása. A Balatonnak élete végéig hű csodálója maradt, heroikus hangvételű képeiben, néha patetikusan, de mindig érzelemgazdagsággal vall a tó igézetéről. Brodszky Sándornak csakúgy, mint neves tájfestő kortársainak, a hazai romantikus tájfestészet zászlóvivőinek — Ligeti Antalnak, Keleti Gusztávnak, Molnár Józsefnek, Telepy Károlynak — balatoni festményeiből a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség érzése is kicsendül. A Bach-korszakban, a Habsburg elnyomatás súlyos évtizedeiben legjobb költőink allegorikus költeményei mellé már méltán állíthatjuk legnevesebb történelmi vagy tájfestőnk egy-egy remekművét: a hazafias érzelem, a honfi-bú, a nemzet sorsán érzett aggodalom egyaránt művészi formában nyert kifejezést. Történelmi festészetünk virágzása idején, az 1850-es és 1860-as években a nemzeti 12