Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

60-70-es éveiben a bödönhajó használatát a komáromi palánkos csónak szorította ki. A balatoni halászat sokrétű anyagából csak néhányat mutatunk be. A szigony a legősibb halászszerszám. 61. Napjainkban az orvhalászok kezén még feltűnik, mint az ívó hal zsákmányolásának eszköze. Legalább olyan régi halfogó szerszám a vejsze is, mint a szigony. Nádból, ágból készített kerítés ez, lényegileg csapda, melyből nem tudott kiúszni a beletévedt hal. A hosszú szárnyak terelték a vejszefejekbe a halat. A vejszékből fejlődött ki a varsa, amely már a XI. századi oklevelekben is szerepel. Régen vesszőből, kákából fonták, a múlt század közepe óta általánosan elterjedt a hálóvarsa. A Balatonban használják ma is. A horog is ősi szerszám. Az úszó, a „póta" gyékényből, kukoricaszárból készült. A horgászat és halászat segédeszköze a szák, amivel a horogra került, vagy hálóba akadt halat kiemelték.. * Ugyancsak régi halfogó a tapogató, vagy borító. Kiöntések zavaros vizében, vagy íváskor a sekély vízben fogták ezzel a halat.