Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

VII. TEREM A BALATON NÖVÉNYEI, HALAK, HALÁSZAT Az 1-2. számú tárlókban a Balaton legfontosabb növényeiből mutatunk be (60. kép). Létalapjukat az iszap adja. A Balaton iszapja a beömlő vizek hordalékából, a csapadék által bemosott talajrészekből, a tó hullámai által alámosott partokból, a Balatonba hulló porból, a tó vizében élő lények hordalékából keletkezik. Korunk aggasztó tünete a Balaton nagymértékű eliszaposodása, amin megfelelő kotrással, és a kitermelt iszap eltávolításával segíthetünk. A vizeinkben a növények egymásutániságában, területi elhelyezkedcsc'ncn a növények természeti feltételeinek megfelelően sorrendiséget találunk. Szaknyelven ezt zpnációnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a víz felé haladva füveket, majd a víz feltöltődött partszegélyén sásost találunk. A nádas követi ezt, amely 2 m vízmélységig hatolhat be legfeljebb. A nádas után a hínáros öv jön. A hínárok legfeljebb 5 m mélységig élnek. A nyílt vízben apró, mikroszkopikus növénykék szabadon lebegnek. Elhalt növényi részek felhalmozódásából keletkezik a tőzeg, amely eddig közel 350 km-t rabolt már el a nyílt vízből. A 3. számú tárlóban bemutatott rézkori edénykét és hálósúlyt 180 cm-es tőzegtakaró alatt találták. Egy középkori tőzegszúrót vagy lápvágót is látunk itt, amelyet a csikhalászok használtak kutak vágására. A tőzeget a közelmúltban még kézi erővel termelték, tőzeglapáttal. Ma gépi úton folyik termelése. Talajjavításra, fekália felitatására, aktív szén készítésére és tőzegkoksz előállítására használják. Szárítva a múltban tüzelésre is alkalmazták.