Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

A VI. század közepén új germán torzs, a Iangobardok foglalták el a Dunántúlt. A fenékpusztai balatoni átkelő vörsi hídfőjénél kiásott temetőjük emlékanyagát is az 1. tárlóban mutatjuk be. Minden férfisírban volt pajzs és lándzsa, mutatva, hogy a szabad születésű egyben katona is volt. Az egyik pajzsdudorra szőnyeg szegőrojtja rozsdásodott. A halottat borító szőnyeg emléke ez. A pajzsdudor mögött a vas markolat látszik. A szőnyegrojtos pajzsdudor mellett olyan lándzsát látunk, melyben a fa nyél darabkája is megmaradt. A nyél magaskőrisből (Fraxinus excelsior L.) készült. Az ásatás legérdekesebb lelete egy aranyborításos nyelű ezüst kanálka, amely vastag textilbe csavarva, csontmerevítésű tarsolyba helyezve elkerülte a sírrablók figyelmét. A kanál feje szűrőszerűen, kereszt alakban ki van lyuggatva. Egy keresztény szekta, az arianusok áldozásánál használták. A nő hosszú inge a mellen hasított volt, amit két egymás alatti kis fibula fogott össze. Ezekből a kis fibulákból többet is találtunk. Az inget öv szorította össze, melyről kés csüngött. Egyik késtok bőrből készült és még a varrás nyomai is megfigyelhetők rajta. A felső ruha nagy, díszes ezüst fibulapárja volt a rablás fő célja. Ezekből csupán két gomb került elő ásatásunk során. A nagy ollók a férfisírok leleteihez tartoznak. A hoszszú haj általában a szabad ember jelképe, a rabszolga haját levágták. Ezek a mi birkanyíró ollóinkra emlékeztető darabok hatalmi jelvényként foghatók fel, melyek azt mutatták, hogy tulajdonosuknak joga volt más haját levágni, vagyis szolgaságba vetni. A temető díszes, nagyméretű csontfésűi is a szabad ember megkülönböztető jelvényei. A Maros-menti germán gepidák a keletigótok elvonulása után Sirmiumba tették át királyi székhelyüket. A langobardok arra törekedtek, hogy a gepida kézen lévő Dráva-Száva közét elfoglalják, hiszen a gepidák déli határukat fenyegették és elzárták a Balkán felé irányuló portyázásaikat is. Az elkerülhetetlen háború kitört a két nagy germán nép között. Ebben a véres háborúban a langobardok egy ázsiai lovaspásztor nép, az avarok segítségét kérték. Úgy állapodtak meg, hogy az avarok segítik őket a gepidák leverésében, ennek fejében a langobardok átadják nekik pannóniai birtokaikat, maguk meg Itáliába vonulnak. /^í-ban, a gepidák leverése után a langobardok Pannoniában ülték meg a húsvéti ünnepeket, aztán elvonultak Itáliába. Ott Lombardia neve őrzi emléküket. A gepidák leverése és a langobardok elvonulása után Magyarország földjét egy Belső-Ázsia felől érkezett lovaspásztor nép, az avarok vették birtokukba. Itteni uralmuk mintegy 2jo évig tartott. Emlékeiket a 2. számú tárlóban mutatjuk be.