Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

szeres átkelőhelye volt: Tihanynál, Fenékpusztánál és Balatonhídvégnél. A balatonhídvégi átkelő sokkal előnyösebb volt, azonban a Hévízi-völgy mocsarai miatt megközelítése akkora kitérőt jelentett volna, amit nem szívesen vállaltak. A tihanyi átkelő csak bizonyos irányokba, Dombóvár, Pécs felé biztosított utat, tehát Itália szempontjából nem volt jelentősége. A fenékpusztai későrómai telep IV. századi kézműveseinek szerszámait mutatjuk be a 3. számú tárlóban, A 2. és 3. számú tárlók közötti falfelületbe II. szazai római dombormű töredékét süllyesztettük (33. kép). A dombormű eredetileg fenékpusztai síremlék tartozéka volt, Dionysos a bor, szerelem, mámor istenének kíséretéhez tartozó táncosnő alakja így, töredékes állapotban is szép emléke a helyi kőfaragóiparnak. A 3. és 4. számú vitrinek között a fenékpusztai erődfal építéséhez felhasznált oltárkőtöredéket mutatjuk be. Utolsóelőtti sorában Nagy Constantinus neve olvasható, kinek konzulsága idején állították a követ. A későrómai mezőgazdaság munkaeszközeit találjuk 33.