Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

Csaknem az egész jégkor idején képződött a lösz, ami szélárnyékban lerakódott por. Néha tekintélyes vastagságot ér el, amint azt a balatonkenesei löszfal (10. kép) is mutatja. Legnagyobb mennyiségben az utolsó eljegesedés idején hullott. Az ember élete ezekhez a körülményekhez alkalmazkodott. Kisebb vadászcsoportok kóboroltak az élelmet jelentő állatok nyomában s időszakos lakóhelynek a természet által készen nyújtott barlangokat használták. Ezekért azonban gyakran véres küzdelmeket kellett vívniuk az ott meghúzódó állatokkal. Vándorlásuk közben kezdetleges kunyhót is készítettek már az időjárás viszontagsága elleni védelmül. Ebben az időben maga a Balaton nem alakult még ki. A mai Balatontól nem messze, Lovason találták Európa legrégibb bányáját, melyből élénkvörös, limonitos hematitos anyagot bányásztak ki a Szeleta kultúrájú emberek. A vörös festékre valószínű vallási szertartásaiknál volt szükségük, hiszen a szín a néprajzi párhuzamok szerint az élet színe. A túlvilág hitének megfelelően gyakran a halottakat is vörös festékkel mázolták be. A lovasi bánya mintegy }j ooo éves. A bányában talált eszközöket óriásgím és jávorszarvas csontjaiból készítették. Úgy tűnik, hogy az őskori viszonyókhoz képest szokatlan módon, egy kisebb közösség specializálódott más csoportok festékigényének kielégítésére is. A másik jelentős őskori lelőhelyet a Balatontól délre Ságvár határában fedezték fel. Az utolsó eljegesedés végén, mintegy 18 ooo évvel ezelőtt barangoló vadász csoportok, amelyek a kelet-gravetti kultúrához tartoztak, barlangok hiányában szabadföldi, időszakos településeket készítettek itt. Kisméretű, kissé földbe mélyedő kunyhójukat agancsokból és faágakból készült tetőzet fedte, amelyet növényi anyagokkal és állatbőrrel fedtek be. A telepen több tüzelési helyet és sok állatcsontot találtak. A csontok ételhulladékok, és főleg tarándszarvas maradványai. A ságvári ember számára ennek az állatnak vadászata volt a leglényegesebb. Nagyon sok kovakő szerszámot találtak az ásatások során, melyek az őskor jellegzetes technikájával, pattintással készültek. Egy ságvári kunyhó rekonstrukcióját (11. kép) és a telepen talált kőeszközökből néhányat a 3. számú tárlóban látunk. A ságvári ember már láthatta a Balatont.