Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

csákány, a különféle kapák, a gyümölcsszedö, törköly­hányó lapát, ásó, ágból font seprű. A falakon szögön lóg a lopó, ami régebben lopótökből készült, ma már üvegből. Ha nincs külön szoba építve, a présházban pince­szereztek, főztek is a szőlőmunka idején. A présházban a legváltozatosabb tűzhelyeket találjuk. Van, ahol kat­lant tapasztottak, másutt, mint a mi présházunkban is, szabadon ég a tűz, s a füst úgy áramlott ki az ajtón. A présházban kaptak helyet az otthonból kiöregedett cserépedények, a lábas, a vasserpenyő, a vasháromláb, a tűzikutya, a bogrács. Sokhelyütt még rendes asztal sem volt, hanem egy-egy padon tálalták az ételt. Saját kcszítményű kisszékeken, no, meg ezen a vidéken igen kedvelt ülőalkalmatosságon, a zsombékon ültek. A zsombék, mocsaras területek növényi gyökereinek összefonódásából áll, melyet kivágtak, megszárítot­tak, s hosszú éveken át használták. Mikor a felső része megkeményedett, kaszával levágták. A pince és présház tartozékai a különböző boros edények. Az egyszerű kő-, vagy vászonkorsótól (a mázatlan szürke edények népi neve) a díszes, mázas cserépkorsóig sok minden fellelhető itt. Dombor­műves, feliratos, díszes darabok is akadnak, melyek a tulajdonos, vagy készítő nevét, esetleg borivással kapcsolatos, tréfás versikét is feltüntetnek. A nagy­apák kedves edényei ma inkább permetmerők már, a pincékben jobbára zománcos bádogkorsó és üveg­pohár járja. A csutorákat, csobolyókat is felváltotta a demizson, az ősi elemek azonban felbukkannak néha, példa rá a vitrinben bemutatott, demizson-szerűen be­font kobaktök. Ezeket a tárgyakat a terem tárlóiban állítottuk ki. A présház és pince elmaradhatatlan tartozékai a mé­csesek, gyertyatartók, a sötét pince és téli estek vilá­gítóeszközei. Néhol, a présház sarkában ott penészedik még a bőrtok, benne az acél, kova és tapló. A jómódú pincékben, présházakban elvétve előfor­dulnak még olyan szép, régi hutás üvegek, üvegkula­csok, mint amilyenek kiállításunkban is szerepelnek. A nép pincéiben inem találtunk , ilyeneket, hiszen a falusi ház féltett díszei voltak, amik, ha eltörtek, elre­pedtek, a pincében sem voltak már használhatók. Ilyen a présház. Ha bekukkant az ember, por, össze­visszaság fogadja és hideg pinceszag csapja meg. A ba­rátot szíves szóval tessékelik beljebb, borral kínálják,s egyszeriben barátságossá szelídül a présház és a pince képe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom