Dr. Dornyay Béla: Keszthely-végvár a törökvilágban (Keszthely, 1935)

akárcsak a 19-ik számú helyiségnél láttuk, amelynek egykori toronyvolta, a ferences analógiák alapján, vitán felül áll. Én ezeket a falakat és építészeti maradványokat részletesen nem vizsgálhattam meg ; pedig az ilyen alapos kutatás talán itt is olyan döntő jellegű részleteket és így bizonyítékokat hozna a napvilágra, főleg a legfelsőbb (padlástéri ?) részleteinél, amilyenek pl. Mátra verébéi y érdekes csúcsíves templománál a padlástéren általam megtalált és lefotografált konzoloknál és ívborda részleteknél is beigazolódtak és a laikusok előtt is nyilvánvalókká lettek ! Érdekes, hogy a kolostor északi (221 és keleti (20) szárnyainak találkozásánál (21) már nincs feltüntetve olyan külön alaprajzú helyiség, mint aminőt az imént az északnyugati szögletből (24) leírtam. Csak ott, ahol a keleti szárny beleolvad a templom északkeleti részébe, találunk ismét egy hatalmas nagy, négyzet alakú helyiséget (19), amely pedig nem más, mint a már előbb részletesen leirt egykori donjon alaphelyísége, mely ma tudvalevőleg azonos az Agnus Dei domborművével ékes zárókövü premontrei sekrestyével. Kanizsa visszafoglalása (1690) után megszűnt a keszthelyi végvár jelentősége, sőt várjellege is. A visszatérő ferencesek lassankint helyreállították s ujraalakítot-