Dr. Dornyay Béla: Keszthely-végvár a törökvilágban (Keszthely, 1935)

szögleteinél ugyancsak megvan a ma is ott álló négy rézsútos támpillér (9-11-12 — 13). A hajó belsejében -- a déli homlokzat külső öt támasztópilléreinek megfelelően, — belül szintén öt támtövet találunk a rajzon, teljesen a mai viszonyoknak is megfelelően. Azonban a diadalív mellett, illetve a csigalépcsős támasztópíllérnek (8) megfelő belső (déli és északi) támtő, meg a mellette balról, vagyis nyugatról következő támtő (déli és északi) részei között, a hajó közepe táján két-két oszlop alapjait (161 is feltünteti G. Turckho rajza. Hogy vájjon miféle célokat szolgáltak ezek és még a régi templomhoz tartoztak-e vagy pedig a már a várrá való átalakítással függenek-e össze ezek, el nem dönthetem. Feleletet erre a kérdésre talán csak azokról a régi és az 1723-ik évi restaurálás idejéből származó templomalaprajzokról kaphatnánk, amelyek Bontz szerint (p. 210). a ferencesek pozsonyi levéltárában megvannak. Feltűnő, hogy a, — bár a valóságban is csak igen kevéssé keskenyebb szen^ télyt, — rajzunk a hajóval egyenlő szélességűnek tünteti fel és hogy a szentélyben és a három oldalú apsis belsejében semmiféle támtövet sem ábrázol. Ezek azonban már olyan finom részletek, amelyeknek feltüntetésére ez a várvédelmi szempontból készült alaprajz, természete-