Molnár György - Tar Ferenc: Fürdőkultúra és hajózástörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 7. Keszthely, 1988)

A vendégek száma Fonyódon növekedett a legnagyobb mértékben. (Fonyód a századforduló előtt még a térképen sem szerepelt.) A leglátogatottabb hely Siófok. A múlt század végén Balatonfüred forgalmának felét sem érte el, 1937-ben pedig már meghaladta Balatonfüred, Balatonalmádi és Keszthely együttes vendégforgalmát. A fenti táblázat nem említi Balatonlellét, amelynek szintén jelentős forgalma volt. Ali. világháború előtt a szépen kiépült Hévíz is a leglátogatottabb fürdőhelyek egyike. Az 1920 után megnövekedett idegenforgalom a magánvillák és nyaralók építése mellett az üdülők, nyaralótelepek, szanatóriumok és természetesen a szállodák, penziók, vendégfogadók sokasodását is eredményezte. Ez utóbbiakból a Balaton partján 317 volt a háború előtt. TT , Szállodák, penziók, vendégfogadók Hely száma (1939) Balatonalmádi 25 Balatonfüred 26 Balatonlelle 38 Hévízszentandrás 34 Keszthely 11 Siófok 32 1921-ben csak 1960 villa volt a tó partján, 1927-ben 3236, 1937-ben 6828,1941ben pedig 8000; két évtized alatt tehát négyszeresére növekedett. Az egyes balatoni üdülőtelepek egyéni vonzásokkal rendelkeztek, s ennek megfelelően közösségük is eltérő volt. A földbirtokos arisztokrácia elegáns nyaralóit, villáit Balatonföldváron és Balatonbogláron építette, Siófokon elsősorban a vagyonosabb polgárok kereskedők építkeztek. A jómódú állami tisztviselők Balatonkenesére és Balatonalmádiba jártak nyaralni, a nyugdíjasok pedig a csendesebb helyet keresve Keszthelyen ésÁbrahámhegyen telepedtek le. Az üdülőhelyi díjak jól tükrözték az egyes települések közötti különbséget. Balatonföldváron és Siófokon ötször annyit kellett fizetni, mint Balatonberényben, Balatonmárián és Szántódon. A gyors fejlődésnek újra egy háború vetett véget. A villák és szállodák rombadőltek, a vasútvonalak, az utak és hidak megrongálódtak. Az újjáépítés nem ment gyorsan, hiszen nem csupán a háború ért véget, hanem egy új társadalmi-gazdasági rendszer kialakulásának évei is zajlottak. A fürdőkultúra egy évszázad alatt sokat változott. A19. század közepén jelentek meg a kifejezetten fürdőzést szolgáló ruhák. „A férfiaké trikóanyagból készült s befedte a lábakat, karokat, a nőké flanelből, kartonból, később selyemből. A krinolinos nagy szoknyák idején nagyon illetlennek tűntek ezek a csípő vonalát, sőt a lábat is megmutató nadrágos öltözékek. (Fríz bal 4.) Hosszú ideig nem is sokat változtak, a századfordulón térdig rövidültek, s a merészebbek rövid ujjal, mélyebb kivágással csináltatták." (Friz bal 5.) Az utóbbi viselet az I. világháború után teljesen általánossá vált, sőt a rövid ujjat felváltotta a pánt és a kivágás is növekedett. (Friz bal 6.) Még merészebbé tette a fürdőruhát a vékony selyem anyag, mely fürdés után teljesen rátapadt a testre. A férfiak a 30-as években fürdőzéshez már csak nadrágot használnak, trikót nem. Természetesen nem csak a fürdőruha változott meg, hanem a fúrdőszokások is. A múlt század első felében az egyetlen fürdőhelyen, Füreden - mint korábban már 8